Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
Évtizedeken át a főgimnáziumi oktatók többsége arra törekedtek, hogy a Szigeten folyó oktatás színvonalát állandóan tökéletesítsék. Ebben a vonatkozásban, az 1870-1890-es évekjdőszakából az igazgató Szilágyin kívül, a természetrajzot és természettant oktató Kardos Károly neve érdemel említést. Kardos az 1870-es években már komoly tudományos tevékenységet végzett: Máramaros növény- és állatvilágáról készített részletes felmérést és ezt részben nyomtatásban is közölte. De arra is jutott ideje, hogy a líceum természetrajzi és fizikai szertárainak állandó bővítésével is foglalkozzon. Az iskola anyagi lehetőségei azonban legtöbbször nem engedték meg az általa sürgetett felszerelések és eszközök beszerzését. Jórészt a pénztelenségre vezethetők vissza azok a hiányok is, amelyeket az iskolában 1885 szeptemberében Békési Gyula tankerületi főigazgató is szóvá tett. A tanári kar válaszlevelében ugyan kijelenti, hogy „az intézet előmenetele átlag mindig volt és van azon a színvonalon, amelyen áll a más intézeteké”. De ugyanakkor a szertári ellátottság hiányosságait maga is elismeri. Még 1897-ben sincs megfelelő „természeti kísérleti terem, rajzterem és tornacsarnok”. A szertárak még az alapvető kísérletek bemutatásához szükséges eszközökkel sem rendelkeznek. S ezt az újabb ellenőrzést végző kerületi tanfelügyelő is kihangsúlyozza: „.. .bár haladást tapasztal az iskola szellemi ügyében, de még mindig igen sok a javítani való, úgy külső, mint belső tekintetben, mert iskolánk még mindig számos más tanintézet színvonala alatt áll.” A fokozatos törődés azonban lassan meghozta a kívánt gyarapodást. 1901-ben az állami ellenőrzést végző főigazgató véleménye is már árnyaltabb: „.. .a tanítás menete évről-évre emelkedik,...s reményt nyújt arra, miszerint a főgimnázium nemsokára eléri az általános színvonalat.” 1903-ban az iskola termeibe bevezetik a villanyvilágítást, s ennek eredményeként a természeti előadóteremben mostantól a vetítés is biztosított volt.78 A magyar nyelv oktatására fokozott figyelmet fordítottak. 1906 szeptemberében az iskola minden tanulója számára megvásárolják és használatra kiosztják Kelemen Béla „Jó magyarság” című művét. Máramaros nemzetiségi viszonyait figyelembe véve a törődés hasznos és szükséges is volt. A magyar órákon folyó színvonalas oktatásnak, valamint a hatékony és nívós önképzőköri munkának meg lett az eredménye, 1908-ban az országos filológiai verseny egyik első díjazottja magyarból a szigeti református főgimnázium diákja lett és munkájának minősége a szakköröket is meglepte.79 Mostantól már csupán az iskola belső rendje körül vannak időközönként javítani valók. A Tiszántúli evangélikus református egyházkerület gimnáziumi felügyelője kijelenti: „...sajnálom azonban, hogy a máramarosszigeti főgimnázium viszonyában a belső rend egyáltalán nem bír megszilárdulni s nincs iskolai év, amelyben egy vagy más irányban kisebb-nagyobb rendetlenség elő ne fordulna.”80 Rövid időn belül ezen a téren is orvosolják a hiányokat és 1911 nyár elején már mind a két tanfelügyelő határozott haladást tapasztalt. Valószínűleg ebben a vonatkozásban az is közrejátszott, hogy 62