Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
Erre szükség is volt, mert a megnövekedett diáklétszám miatt, az alsó négy évfolyamon párhuzamos osztályokat indítottak. Az így kiegészült tanári kar szinte minden tagja megfelelő pedagógiai vagy más szakképzettséggel rendelkezett, de közülük néhányan most már megkövetelt, a román állam és ennek királya iránti hűségesküt nem tették le. 1921. március 1-től őket, ez utóbbiakat az összes iskolai tanítástól eltiltották. Két héttel korábban a főgimnázium igazgatóját, Juhász Pétert, két óraadó tanárt, valamint az igazgatótanács jegyzőjét letartóztatták és irredentizmus vádjával a kolozsvári haditörvényszék elé állították. A megfogyatkozott tanárok számát, főként a kegyesrendből kilépett személyekkel igyekeztek pótolni, de a párhuzamos osztályokat így is meg kellett szüntetni. A kipótolt és újra felállt tanári közösség április 4-én újból megkezdte az oktatást, ami csak egy hetet tartott, mert április 10-én a főigazgató-kormánybiztos utasítására az iskolát előbb ideiglenesen, majd május harmadikától meghatározatlan időre ismét bezárták. A közoktatásügyi államtitkárság utasítása alapján, a diákok mint magántanulók, a szigeti román főgimnáziumban vagy más erdélyi városban még működő magyar tannyelvű gimnáziumban vizsgázhattak. A magánvizsgákat végül külön bizottság előtt Szigeten tették le, s mint a Szatmárnémeti Református Gimnázium magánnövendékei végezték el tanulmányaikat. A szigeti református főgimnázium tevékenységének ezen felfüggesztését egy előzetesen megtartott hivatalos ellenőrzés alkalmával kiadott jegyzőkönyvvel indokolták, melyben olyan „vádak” szerepelnek, hogy az egyik tanuló társát oláhnak nevezte, vagy hogy a történelem órán a hivatalosan előírt román történelemmel párhuzamosan a magyarok történelméről is szó volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a román állami szervek a szigeti református iskola megszüntetését eleve elhatározták és az utólagos vizsgálatokkal csupán a korábbi döntéshez kerestek mondvacsinált okokat. A magánvizsgák még zajlottak, amikor a polgármesteri hivatalon keresztül megérkezett az Államtitkárság határozata, melyben elrendelték, hogy a tanárok a jövőre nézve kötelesek Románia földrajzából, történelméből, alkotmányából és a román nyelvből nosztifikáló vizsgát tenni. Időközben a líceum helyettes gondnoka és az egyházi vezetők a tiltakozások sorát intézték a kolozsvári és bukaresti államhatóság felé és kérték az iskola újbóli megnyitását. A hatóságok ígéretet is tettek, hogy alkalmas és minden követelménynek megfelelő tanári kar felállítása esetén az iskolában az oktatás újraindulhat. Pályázati alapon az új tanári kar össze is állott és az új tanév megnyitására szeptember elsejére fel is készültek. A hivatali szerveket arról tájékoztatták, hogy 360 tanuló jelezte beiratkozási szándékát. Időközben a kolozsvári haditörvényszék, a korábban revizionizmussal vádolt igazgató és társai perében felmentő ítéletet hozott. S miközben mindenki az iskola ügyébeni döntést magának fenntartó közoktatásügyi miniszter kedvező válaszát várta, november első harmada végén a miniszter úgy döntött, hogy a Szigeten működő román főgimnázium keretében egy magyar nyelvű tago57
