Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
ellenére, hogy az Entwurf életbelépésével az egyházmegyék és az egyházkerületek, az iskolák feletti ellenőrzési jogukat teljesen elvesztették.) Innen ugyan két éven át semmi féle jóváhagyó vagy módosítást előíró rendelkezés sem érkezett. De az iskolai év befejezése előtt Szigeten is megkapják a császári-királyi Vallás- és Közoktatási Minisztérium által 1851. június 3-án keltezett és az érettségi vizsgák megtartására vonatkozó rendeletét. Ennek értelmében Magyarország területén hét érettségiztető bizottságot szerveztek s ezeknek Buda, Pest, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagyvárad és Temesvár adott otthont. Az érettségi vizsgáknak ugyanakkor kizáró jellegük volt: főiskolákra, egyetemekre csak a vizsgákat sikeresen letett érettségi bizonyítványok birtokában lehetett továbbmenni.61 A líceum pártfogósága 1851. július 18-19-i értekezletén értékelte a helyzetet. A kétéves jogakadémia fenntartásához, a meglevő két jogtanár mellett még újabb kettőre lenne szükség. A gimnáziumi osztályokban a jelenlegi négy tanár mellett a nyolcosztályos oktatáshoz még újabb nyolc tanárra volna szükség. Ezek fizetésének biztosításához - az 1849-es évben kifizetett 2400 forint helyett, most - 8800-10000 forintot kellene biztosítani. Mindezeket figyelembe véve úgy határoznak, hogy az 1851-52-es tanévben a jogakadémia csupán az első évvel indulna, míg a főgimnázium mind a nyolc osztálya fogadna diákokat. A jogászokkal Pataki János jogtanáron kívül a líceumi igazgató és egy másik tanár dolgozna, míg a négy főgimnáziumi osztályt négy képesített tanár, az algimnáziumi osztályokban pedig a már előző években is oktató három segédtanár mellé még egy újabbat alkalmaznának. A valóságban évközben a jogakadémia II. évfolyamán is oktattak és év végére, a líceumban tanító oktatók száma 6 rendes, 2 segéd-, 2 mellék- és 1 rendkívüli tanárra emelkedett. Ez utóbbi az iskolában tanuló római és görög katolikus ifjak vallási nevelésével foglalkozott. Az oktatók szakosodásának eredményeként az I. osztályban 3, a Il.-ban 4, a III.-ban és IV.-ben 5-5, a fel gimnáziumi osztályokban legtöbb 6 tanár oktatott.62 A következő 1852-53-as tanévben a jogi főiskolán már csupán 5 elsőéves hallgató járt órákra és vizsgázott. Vizsgaeredményüknek azonban csak a líceumban volt értéke. Mint ahogy a nyilvánossági jog hiánya miatt, a gimnaziális osztályokból is sok tanuló kimaradt. De a kimaradásoknak más okai is voltak: 1853 januárjában a Kassa Kerületi cs.k. Tanodahatóság határozata szerint a római és görög katolikus ifjak nem járhattak a protestáns iskolák osztályaiba. (A rendelkezéssel ellenkező szülők közhivatali szolgálatuk elvesztésével vagy más megtorlásokkal is büntethetők voltak.) Később ezt úgy módosították, hogy a tiltás érvényét az adott helységben működő római katolikus iskola meglététől tették függővé. Már pedig a szigeti piarista algimnázium révén a városban létezett római katolikus iskola, így a katolikus ifjak csupán a főgimnázium V-VIII. osztályaiba járhattak (1868-ig csak akkor iratkozhattak be, ha a diákok szülei kellő időben Kassáról engedélyt szereztek). Ezek a kötöttségek oda vezettek, hogy a 48
