Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

II. AZ ISKOLA 1797 ÉS 1851 KÖZÖTT

állhatást,.. .a helybeli Casinóba bocsáttatást”, valamint az eddig kötelező idegen nyelvek oktatásánál a szabad választás engedélyezését kérték. A legtöbb kérdés megoldását a patronátus, az országban megindult változásoktól tette függővé, .a Nemzetőrségi gyakorlatok tanulása a pártfogóság által nem akadályoztalak, de a miatt a tanulási órák semmi esetre sem mellőztessenek el.”53

Ezt követően a felsőfokú diákság tömegesen lépett be a nemzetőrségbe, majd ősztől sokuk a honvédség kötelékében védte a hazát és a forradalmat. Ezért az 1848- 49-es tanévben a szigeti líceumban felsőfokú oktatás nem volt. A diákok létszáma az elemi és gimnaziáüs osztályokban is megcsappant és ezek oktatását több nehézség is akadályozta. A honvédséghez távozott nagydiákokkal egyidőben több kiemelt osztálytanító is hadba vonult. Az oktatók helyettesítése is fejtörést okozott, de az iskola gondnokságának és megmaradt oktatóinak azzal a lehetőséggel is számolniuk kellett, hogy az 1848 nyarára tervbe vett országos intézkedések nyomán a szigeti református felsőoktatás megszűnik vagy más helyre (Szatmárnémetibe) költözik. Ilyen és ehhez hasonló elgondolásoknak főként Debrecenben, a Tiszántúli Református Superintendentia vezetői között is több híve volt. A szigetieknek és az őket pártolóknak azonban, hosszas viaskodás után sikerült elérniük, hogy az oktatás országos átszervezésére szeptember elsejére tervezett pesti értekezleten egy szavazati joggal képviseltessék magukat. Az elfogadott követi utasításban egyetértettek azzal, hogy a líceum a jövőben kerüljön állami kezelésbe, esetleg más felekezeti iskolával is egyesüljön, de kérik, hogy az iskolával kapcsolatos korábbi alapítványok kikötéseit figyelembe véve, a szigeti iskola és a jogoktatás továbbra is fennmaradjon. Ezt az elgondolást egyébként Máramaros vármegye közgyűlése által felterjesztett javaslatban is támogatta. Az ország életében bekövetkezett események s mindenekelőtt a hadi események fejleményei miatt a jelzett értekezletre nem került sor.

Amint már jeleztük, 1848 őszén az oktatás újraindult, de még ez év december közepén az iskolaépület egy részét katonai kórház számára lefoglalták és kórházzá alakították át. Ez az állapot a világosi fegyverletétel utánig megmaradt és az iskolára nézve rengeteg kellemetlenséget okozott.

Mérleget készítve megállapítható, hogy a líceum megmaradt tanárainak és diákjainak döntő többsége a forradalom és szabadságharc elszánt híve volt. 1849. május 6-án, a Habsburg monarchiától való függedenség kikiáltásának hírére, egyetértésük kifejezéseként az iskola egész épületét kivilágították és az eseményt fényesen megünnepelték.34

41