Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
II. AZ ISKOLA 1797 ÉS 1851 KÖZÖTT
sóegyletbe lépett ifjak által fizetett hozzájárulásból „...az ujjonan kijött és kijövendő olvasókönyveket szándékoztak vásárolni.” A szándék megvalósult és az olvasó egylet a forradalom leveréséig működött is.42 5. Testnevelés, játék, kirándulás A testnevelés az 1848 előtti tanrendben még nem szerepelt. De a szabadban történő mozgás és testedzés fontosságára korábban is felfigyeltek. Már a XVII. század végétől dokumentáltan a szigeti diákok is, a város határában található füzeseknél, ők maguk készítik a takarításhoz szükséges seprűket. Ezenkívül minden köztanítónak feladata volt, hogy tavasszal, ha volt rá mód, akkor többször is tanítványaival a városon kívüli szabadba kiránduljon. A fürdés is ajánlatos volt a diákoknak, de ilyenkor hatványozottan vigyázni kellett: a kisebbek mellett úszni is jól tudó nagyobb fiatalok is a helyszínen legyenek. Már 1802-ben hosszú jegyzéket állítottak össze azokról a játékokról és vetélkedőkről, amelyeken a fiatalok résztvehettek.43 Ennek előírásait koronként felülvizsgálták és az 1802-ben tilosnak nyilvánított egyes játékokat engedélyezték, így 1828-ban Bogdán Sámuel senior „.. .az ifjúságnak készített kuglihoz ócska székeket” vásárolt. Tehát a tekét engedélyezték és gyakorolták.44 Nem tartozik a testedzéshez, de legalább jeleznünk kell, hogy a tűzoltásban való aktív részvétel a szigeti diákok egyik erkölcsi kötelessége volt. A hazai kollégiumokhoz hasonlóan a szigeti nagydiákok mindenikének hosszú, horoggal-kampóval ellátott botja volt, amivel a tűz terjedésének megakadályozása végett elrendelt tetőzetbontásokat végezték. A nagyobb gimnazista diákok pedig a vízhordásnál, a javak mentésénél szervezetten segédkeztek. 1802-ben a városban tűz volt: ennek oltásában a diákok férfiasán vettek részt, amiért mindenkit nyilvánosan megdicsértek.43 A máramarosszigeti református iskolában zajló színjátszásról az 1848-as forradalmat megelőző évszázadokból keveset tudunk. Erre utaló nyomokkal 1797 és 1798-ban találkozunk, amikor a könyvtáros kiadásairól vezetett számadásban olvasható, hogy „decoratio Theatralis” címen előbb 36, a következő évben 44 rajnai forint 75 krajcárt költöttek. Színpadépítésről van szó, mert az ehhez szükséges gerendákat Nagybocskóról szállították az iskolához. Az előadás repertoárját sajnos nem ismerjük, de az biztos, hogy ezen hangszerek is megszólaltak, mert 1798 júniusában „szorgalmasan gyakoroltak”. A további félévszázadban iskolai színjátszásról nincsenek adatok. 1845 után a diákok - kicsik és nagyok - a városban működő amatőr színjátszók és az ide érkező vándortársulatok előadásait gyakran és nagy számmal látogatják, sőt az sem ritka, hogy bekiabálásaikkal, rendetlenkedéseikkel a játékot is megzavarják. Az iskola fegyelmi székének a közbelépésére volt szükség, hogy az előadások biztonságát garantálni lehes-34
