Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

mabb s alkalmatosabb legyen a munkára, mint volt azelőtt, nem pedig bágyadtabb és lankadtabb s a munkától mintegy irtózó.

XVIII. Házaikat tsinosan s jó rendben tartsák. Minden nap kétszer is friss levegőt botsássanak bé, szemét, motsok meg ne szenvedtessen. Minden dolognak az házban maga meghatározott helye legyen és azt ott tartsák. A külső motskosság rendszerint belől is szennyes lelket árul el. És a jó rendhez való magaszoktatása az embernek még a legkisebb dolgokban is nagy kinevelése a léleknek.

XIX. Jó gazdaság nélkül erköltsi tökéletesség se igen lehet az emberekben. Abban áll pedig a jó gazdaság, hogy szorgalmatosság és nem tsalás által annyi vagyont szerezzen az ember, amennyit lehet, de ebből mindig kevesebbet költsön el mint beveszen. Tehát erre is figyelmezzenek és az adósságtsinálástól, mint a haláltól irtózzanak. A mások pénzihez pedig mikor az reájok bizódik, teljességgel soha semmiként ne nyúljunk és a magoké közzé ne elegyítsék.

XX. A háládatosság a jóhoz, az illendőhöz, az erkölts képpen széphez való érzés fő díszei az embernek. Tehát ezekben míveljék magokat. Idetartozik különösön az hogy amit valakitől elkérnek, azt el ne rontsák, el ne motskolják, hanem szépen s minden kár nélkül visszaadják, hogy soha semmi jószághoz másuak ne nyúljanak s körül ne vizsgálódjanak engedelem nélkül és hogy úgy viseljék magokat, hogy senkinek a szereteten, betsületen vagy háládatosságon kívül semmivel ne tartozzanak.

XXI. Kivált a vallásra nézve tanuljanak oly esmeretet szerezni magoknak, mely nem haszontalan versengésre, felfuvalkodásra, hanem az igaz erköltsiségre, az alázatosságra, az Isten akaratján való örömet öszvekötteti megnyugvásra, az önönmagával s az élettel való megelégedésre, a kötelességhez való hívségben való álhatatosságra vezérel.

XXIII. Azon tekintetre nézve, mely a két különböző emberi nem között vagyon, azt tartsák meg, hogy soha semmi személyhez mély társalkodás végett magokat ne adják, kivált ezen időkben, midőn az ilyen dolgokból nem tsak erköltsi s gazdaságbeli, hanem egésség és életbeli teljes elromlások következhetik. Az okos ifjú tanul, sokat lát, sokat gondolkozik, a hibájából és másnak a maga hasznára jót hoz ki, mindent megbetsül, senkivel igen mély barátságban nem ereszkedik, és úgy készül, hogy jövendőben nem tsak jó hazafi, hanem jó férj, jó atya és jó háztartó gazda is lehessen. Az pedig nem lehet ha akárkivel mély és szoros barátságban lépik. A más nemben is tsak az okosságot, gondosságot, tsinosságot, maga megtartóztatást s igaz szemérmetességet kell betsülni.

XXIII. Legutoljára azt nyomják bé mélyen emlékezetekben, mint minden munkának, foglaltosságnak és tselekedetnek fő törvényét, hogy mindnyájan azért születtünk, hogy legelsőbben magunkat, a most mondottak szerint jól kimívelvén, azután

296