Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

1. A könyörgésért, a templomért, a letzkéért való számvétel; ha valaki azt elmulasztotta s megbüntetése a hibázónak;

2. Tsupán tsak azok adattassanak feljebb, akik engedetlenek lesznek s igen gyakran szoktak mulatni;

3. A kenyérosztók számoltatása;

4. A szeres /értsd soros/ esküdt minden nap 12 óra tájban megnézze az oskola szolgája által tett megjegyzéseket s kihúzza ha kik helytelenül jegyeztettek volna meg, hogy ok nélkül ne idéztessenek;

5. Mindezeket feljegyezzék azon jegyzőkönyvben, melyben az oskolai székekbeni mindenek feljegyeztetnek és onnan a vizsgálás után behatnak a tiszta jegyzőkönyvekben;

II. Az ülésekben a dolgot személy vállogatás nélkül, tsupa igazságszeretetből bátran mondják elé.

III. Semmi szót az ülésből ki ne vigyenek, aminek kivitele meg nem hagyatik;

IV. Mindent tselekedjenek a közjónak előmenetelére s ha mit erre a végre kigondolhatnak, adják (projektumba) vélekedés alá;10

V. Juráinak professorok denominálnak, senior és contrascribát a candidátokból az ifjúság választ, de a professoratus hagyja helybe.

Rendszabása a tanítóknak közönségesen:

I. Minden tanító szoros kötelességének tartsa mentői jobban az órához kötni magát, hogy a kiszabott órán mindjárt kezdjen foglalatossághoz, elmúlván pedig az óra, mindjárt megszűnjön. Ezt kívánja a jó rend.

II. Igyekezni kell mentői rövidebben s értelmesebben tanítani.

III. A fenyítékben meg kell különböztetni a tanulásért valót az erköltsért valótól: ebben keményebben, amabban engedelmesebbnek kell lenni. Sőt a tanulás dolgában nem is kell senkit is fenyíteni soha, hatsak ki nem jő, hogy valaki korhelysége s engedetlensége miatt nem tanul. Ekor meg kell büntetni a korhelységet.

IV. Soha sem kell egyszerre nagy fenyítéket adni: tsendesebben kell mindig a dolgot próbálni.

V. Ha valakit nem lehetne semmiként igazítani, az olyat fel kell adni az oskolaszéknek.

VI. Ha a szülékre vétnek valamiben a gyermekek, vagy a gazdájokra, mindjárt meg kell azokat, de betsületesen keresni a dolog mivoltáról.

VII. A jó rendhez, a munkássághoz, a tanulásnak a szeretetéhez, a tsinossághoz, az igazmondáshoz s a hazugságnak gyűlöléséhez, a más jószágára való nem vigyázásához, a talált portékának bémutatásához, köszönéshez, az utzán való tisztességes mene273