Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

I. A KEZDETEKTŐL 1797-IG

„collégium” kapuja be volt zárva, néhány diák társaságában ő is kiment a városba. Viszszajövetelük alkalmával Kósánét a kollégiumot körülvevő falon belül találták. Lásd: ROLMMI, Máramarossziget város levéltára, (a továbbiakban: Máramarossziget levéltára). Nemesi közösség iratai, fasciculus 16, 7. szám, 12-17.1.

14. Az 1900-as népszámlálás Máramaros megyében összesen 309.598 főt vett nyilvántartásba, akik közül 143.621 (46,39%) rutén, 74.978 (24,28%) román, 58.006 (18,09%) izraelita, 33.836 (10,92%) összesen magyar és német. Vesd össze: A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. I. kötet, Budapest, 1902. 304-305.1.

15. Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. (a továbbiakban: Mészáros 1988): Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. (a továbbiakban: Mészáros 1981)

16. Bélay Vilmos: Máramaros megye társadalma és nemzetiségei a betelepüléstől a XVII. század elejéig. Budapest, 1943. 45.1.; Nagy K.: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. II. Egyházközségek adattára. Debrecen, 1939. 217.1.

17. Egyházmegyei levéltár. Liber Ecclesiarum Maramorosensium inceptus Anno Domini Jesu Xristi 1624. Idézi Szilágyi reform, tanoda 5.1.

18. Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium diáksága 1617-1777. Sárospatak. 1998; A Debreceni Főiskola növendékei I-TV. összeállította Barkóczi János. Kézirat a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (a továbbiakban: TtREL) II. a8 C. I-IV:; Thurzó Ferenc: A nagybányai ev. ref. főiskola (Schola Rivulina) története 1547-1755. Nagybánya, 1905.

19. A Máramarosi egyházmegye anyakönyvének tanúsága szerint Apafi Mihály a szigeti egyháznak évi 3.000, a husztinak 2.000, az urmezeinek 500, a hosszúmezői és a pálosremeteinek pedig egyenként 400-400 só tömböt, az iskolának pedig, a már idézett szigeti iskola mellett, a hosszúmezői és técsői iskoláknak egyenként 100-100 só tömböt biztosított, Lásd Líceum 1. sz.

20. Mészáros 1981.250-253.1.: Mészáros 1988. 290.1.

21. Az itt jelzett anyakönyv képezi fő forrását az iskolát 1851-ig látogató diákjegyzék összeállításának. Lásd: Balogh 2000

22. ROLMMI, Máramaros vármegye levéltára, közgyűlési jegyzőkönyvek 9. sz, 117.1.

23. Idem, jegyzőkönyvek, 11. sz. 147,150, 230. és ezt követő lapok.

24. Idem, jegyzőkönyvek, 22. sz. 263, 343-344. L; 23 sz. 77-78.1.

25. Idem, jegyzőkönyvek, 11. sz.

26. Líceum 1. sz. 17-18.1.

27. Mészáros 1981. 340-355.1.

28. Mészáros 1981. 583-584.1: Balogh 2000

29. Idézi Szilágyi reform, tanoda 13.1. A szigeti iskola helyzetének és fejlettségi fokának felmérése érdekében nem árt, ha a szomszédos koronavárosok iskoláinak 1766-os állapotát is megismerjük. A hosszúmezői iskola triviális jellegű volt: az oktató egyben a kántori teendőket is ellátta. Évi fizetése 35 magyar forint, amit az egyháztól, valamint másik 5

23