Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

VI. A LÍCEUM GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETE

Az 1900-1901-es tanévtől a főgimnázium létezéséig az izraelita tanulók vallásoktatásra évi 8 koronát fizettek. A háború idején az V-VIII. osztályokban a fiúk mellett (magántanuló leányok is megjelennek az osztályokban. Az ezek felügyeletére megjelenő felügyelőnő fizetésére a lányok külön 10-10 koronát fizetnek.

A tandíjfizetési kötelezettség alól a líceum tanárainak gyermekei mentesek (felmentvej voltak. Hasonlóképpen általában a tápintézeti diákok sem fizettek tandíjat. A tandíjfizetési mentességet indokolt esetekben kérésre, másokra is kiterjesztették. Ez teljes vagy fél-tandíjfizetési mentességet jelenthetett. A mentesség odaítélésénél a vallási és a nemzetiségi különbség nem számított. A tandíjat egészben vagy részben nem fizetők száma évente változott: 1871-ben 33, tíz évvel később 27,1885/86-ban 37, de a következő évben számuk már 67 volt. A XIX. század utolsó évtizedétől kezdve a tandíjmentességet félévenként állapították meg, de mostantól lényegesen kevesebben részesültek ebben a kedvezményben. Időközönként a tandíjat részletekben is lehetett törleszteni, de vizsgákra már csak a teljes félévi vagy év végi összeg kiegyenlítése után jelentkezhettek a diákok.

Külön vizsgadíjat csupán a joghallgatók fizettek.28

6. Légációk 1851 után

A líceum, majd a különvált főgimnázium, jogakadémia és tápintézet költségvetését 1849 után, a korábban jelentős bevételi lehetőségnek számító légációk alkalmával, a diákok által behozott adományok most már közvetlenül nem gyarapították. Az egyházközségekben begyűlt összegek nagy része a légátusok saját jövedelme lett és ebből csupán 10%-nyi járulék jutott az őket esetenként kísérő, rendszerint főgimnazista diáksegédnek.

Az 1862-től újraindult légációk során a légátusok előbb csupán a Máramaros- Ugocsai Egyházmegye gyülekezeteiben szolgáltak, majd a gyülekezetektől érkezett kérések nyomán, néhány Szatmár és Bereg megyei Egyházközséghez is eljutottak. A folyamat 1882 őszén megszakadt és az ünnepi légációk majd 1901-ben indultak újra, de ekkor már a szigeti líceum diákjainak ünnepi szolgálatát átlagosan csupán öt gyülekezet fogadta. Az egyházközségek mostantól a debreceni és sárospataki teológusokat részesítették előnyben.

Az 1862 és 1882 közötti években a megőrzött források évi 940 és 1940 forintok közötti légáció bevételekről tanúskodnak és ebből a bevételből évenként 16, de volt év amikor 35 líceumi diák részesült. Minden légátus külön-külön „pátenssel” jelentkezett szolgálattételre. Az esetek többségében a legátusok a jogakadémia jól felkészült hallgatói közül verbuválódtak és őket főgimnáziumi diákok segítették. A századfordulótól kezdődően a légátusok többsége főgimnáziumi diák volt. Megfelelő felkészültségü151