Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

I. A KEZDETEKTŐL 1797-IG

közül többen a megye közigazgatásában helyezkedtek el és hozzáértésükkel a helyi jogszolgáltatásban is fontos szerepet játszottak.

Mielőtt a szigeti református iskola sajátos helyzetéről és jelentőségéről esne szó, szükségesnek véljük az iskola belső fejlődésének egyes lépcsőfokait is bemutatni.

Az 1660-as évektől kezdődően a máramarosszigeti református iskola - a napjainkban széleskörűen elismert oktatástörténeti szakember, Mészáros István megállapításaival egybehangzóan - nagygimnáziumi szintre emelkedett. Környékünkön ebben az időszakban hasonló szintű tanintézmények még a nagybányai és szatmári református és az ugyancsak szatmári római katolikus iskolák voltak. Hetven év leforgása alatt, a császárilag támogatott ellenreformáció azonban mind a nagybányai, mind a szatmári református iskolák tevékenységét szétzilálja, utóbb grammatikai iskolák szintjére veti vissza. Sajátságos történelmi helyzetének következményeként a szigeti iskola színvonala és jelentősége most fog kibontakozni. A XVII. század második felében az itteni iskola fokozatosan a nem teljes kollégiumi formájú protestáns oktatási intézménnyé fejlődött. Ennek kebelében a középszintű gimnaziális részleghez minimális filozófiai (logikai) és főként teológiai ismeretek oktatása is szervesen kapcsolódott.20 1670-ben megszövegezték az iskola máig ismert első törvényszabályzatát, mely lényegében a korszak protestáns iskolák törvényeinek cikkelyeire alapozódott. 1682-től elkezdték vezetni a tanoda felsőbb tagozatára került nagyobb diákok (tógátusok) névjegyzékét, melynek lapjain többnyire az ifjak saját kézjegyükkel tanúsították, hogy az iskola törvényeit megismerték és fogadalmat tettek a törvény előírásainak betartására.21 Ez a folyamat 1700 után teljesedett ki.

Máramaros vármegye 1700. február 16-i határozatával a tanoda feletti anyagi természetű gondnokságot a saját hatáskörébe vette át: „Akarván a nemes vármegye a Szigheti Scholát ampliálni, végeztük unanimi consensu, hogy elsőben is curátorok denomináltassanak, kik exoperálják, hogy ahonnét valami Collectát szerezzenek, azt erogálják a megirt szükségre fideliter. Amit magoktól eligazizhatnak és végezhetnek, comittitur dexteriori dominorum curatorum, in rebus autem maioribus momenti consultálják a nemes vármegyét.”22 a következő két évben a rektori tisztséget betöltő Udvarhelyi Mihály - korábban a Kolozsvári Református Kollégium diákja - 1703- ban külföldi tanulmányútra megy, majd a franekeri egyetemen szerzett diplomájának elnyerése után, 1705-ben a szigeti iskola rektor-professzorává választják. Katedráját, a II. Rákóczi Ferenc vezette felkelés okozta bizonytalan útviszonyok miatt csak 1707- ben tudta elfoglalni és mint a filozófiát, teológiát, mathezist és görögöt oktató professzor, 1728-ig maradt a szigeti református iskola szolgálatában. A megye nagyon értékelte a külföldi akadémiáról hazatérő Udvarhelyi megnyerését és beiktatására megyei küldöttséget nevezett meg. „Udvarhelyi Mihály uramnak a Szigeti Scholába Professorságon való introductiójára rendeltetnek T. Nemzetes Darvay Ferenc, Pogány

15