Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)

VI. A LÍCEUM GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HELYZETE

csupán e2en vonatkozásban 26.500 s ezenbelül a jogakadémiát közel 21.000 forintnyi veszteség érte. Állami támogatás hiányában a jogakadémia bevételei időszakontként alig emelkedtek és voltak évek, amikor az évi kiadások még csökkentek is. Igaz, az építések költségei a jogakadémiát nem érintették, ezeket teljes egészében a főgimnáziumi alapokból fedezték; új termeihez, ezek berendezéséhez a jogakadémia tehermentesen jutott hozzá. A szűkös és időközönként bizonytalan bevételi források nem tették lehetővé a tanszemélyzet fizetésének rendezését. Ezért még a XX. század első éveiben is, a jogakadémiai tanárok országos viszonylatban leggyengébben fizetett közössége a szigeti volt. A jogi katedrák kiegészülését követően ez a lényegbeli különbség ugyan enyhült, de egészében még ezután sem szűnt meg.18

A jogakadémia hallgatói sem dúskáltak a javakban. A jogászok javára tett alapítványokról egy 1914/ 15-ös összegezés a következő képet rögzíti:

a. A Jogi Mensa javára fordítandók: 1. Ármós Bálint alap: 2000 korona; 2. Lampért János alap: 1000 korona; 3. Krüzselyi Bálint alap: 1000 korona; 4. ifj. Jakab Péter alap: 600 korona; Szabó Aurél alap: 1000 korona; 6. Simonffy Imre alap: 4000 korona.

b. Ösztöndíjakra fordítandó: Nánássy András alap: 16500 korona.

c. Tőkésítendők: Thury Lajos alap: 765 korona 65 fillér; Pályadíjalap: 1113 korona 71 fillér; Mensa: 627 korona 11 fillér.

A Szaplonczay alapot a főgimnázium kezeli, de joghallgatók élvezik, a Kőszeghy György féle alapot a vármegye kezeli, ebből egy jogász részesül.19

3. Ösztöndíjak, pályadíjak (1851-1919)

Az iskola korábbi időszakához hasonlóan a XIX. század második felében és a XX. század elején is léteztek adományok és alapítványok, amelyeknek meghatározott célja a diákok segélyezése és ösztönzése volt. Ezekről az adományokról és alapítványokról számszerű összefoglalót a XVI. számú mellékletben is találunk. Célkitűzésüknek megfelelően vannak közöttük olyanok, amelyek kiemeleten a szegénysorsú, főként az iskolába vidékről bekerült szorgalmas és jó erkölcsű diákoknak a bentlakásban, a kor szóhasználata szerint a tápintézetben való ingyenes vagy félingyenes lakását és táplálkozását voltak hivatva biztosítani. Azokban az években, amikor a tápintézet nem működött, a segélyezésre szánt összeget pénzben osztották ki a fiatalok között.

Több esetben is az alapító, az általa felajánlott segély címzettjét illetően bizonyos kikötésekkel élt: a segélyezett lehetőleg megadott helységből vagy családból szár144