Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
IV. A LÍCEUM DIÁKSÁGA
adatok levonva - 20 tanévet ölel fel, amelyek átlagos diáklétszáma 303. Közülül 84,6- nak az apja köztisztviselő (27,92%), 68,6-nak (22,64%) értelmiségi (lelkész, tanító, tanár, orvos, gyógyszerész, magánügyvéd, mérnök stb.). Nagyságrendben tőlük távol esve a 30,25-ös (9,78%) kiskereskedők és a 29,65-ös (9,78%) létszámú kisbirtokosok fiai következnek. Nagyságrendben közvetlen közel helyezkednek el a több mint 28 fős (9,24%) kisiparos leszármazottak. Tőlük jóval lemaradva a közel 15 (4,86%) fős magántisztviselők, valamint az évente közel 11 fős (3,59%), összevontan magánzók, nyugdíjasok vagy tőkejáradékos szülők gyermekei következnek. Valamivel kevesebben voltak a közel 10 fős (3,23%) értéket mutató munkások, napszámosok és szolgák gyermekei. Szintén csökkenő arányban, a gimnazisták között évi 5,5 nagybirtokos (1,81%), a 4,25 (1,40%) kereskedelmi alkalmazott, a 4 nagykereskedő (1,32%), a 3,9 mezőgazdasági alkalmazott, a 2,3 ipari alkalmazott (0,75%), a 2 nagyiparos (0,66%) és az 1,25 (0,41%) katana ivadék zárja a sort. Ha ezenbelül a különböző ágazatok-társadalmi kategóriák szerinti megoszlását keressük, kétségkívül a 110-nél több tisztviselő ivadéké az első hely (36,5%). Nagyságrendben őket a közel 69 fős (22,64%) értelmiségiek leszármazottai követték. A kereskedelemből (38,5 fő = 12,7%), mezőgazdaságból (több mint 38 = 12,55%) és iparból (több mint 32 = 10,67%) élők gyermekeinek számarányát egészítette ki a közel 10 fős (3,23%) munkás, napszámos és szolgák fiainak a száma. Velük együtt az anyagi javak termelőinek és forgalmazóinak gyermekei évente átlagosan több mint 118 fős létszámmal voltak gimnazisták, ami az összdiáklétszám évi 39,10%-át jelentette. Magas-e ez az arány vagy alacsony, országos adatok hiányában nem tudjuk eldönteni. b. Joghallgatók A szigeti jogoktatás 1869-70-es újraindítása és a Jogakadémia Hódmezővásárhelyre történt elköltözése közötti 51 tanévből kettőre még az abszolút joghallgató létszámot sem ismerjük. A fennmaradó 49 tanévben évente átlagosan közel 90 vizsgázott diákkal számolhatunk. Legalacsonyabb létszámot az indulási 1869-70-es tanévben (24), a legmagasabbat (153) az 1903-1904-es tanévből ismerjük. Ezen belül is az újraindulástól kezdődően egészen az 1894—95-ös tanévvel bezáróan, a hallgatók száma soha sem érte el a százat, míg ezt követően csupán a világháború kirobbanása után csappant száz fő alá. A szigeti jogakadémia életében ez utóbbi periódus jelentette a csúcsot; amikor a magyar protestáns jogakadémiák hallgatói létszámát tekintve, az intézet az élre tört és a debreceni testvér intézet után itt tanultak és vizsgáztak legtöbben. A hallgatók anyanyelvűk szerinti megoszlásának számításánál a fennebb jelzett 51 évből, adat hiányában csupán 36 év átlagából számolhatunk. A VII-es számú, már 104
