Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Nem akárki dicsekedhetik ilyen és ennyi előkelőséggel! Miután kénytelenek vagyunk azt is tudni rólad, kedves Sándor, hogy történetesen lelkipásztor is volnál végig gyönyörködve a színes névsort, feltámad bennünk egy másik kérdés is: vajon Jézus ott volt-e a diósgyőri beiktatáson? Gyere Sándor, nézzük végig még egyszer az ünneplő sokaságot és kérdezzük, igen halálos komolyan kérdezzük: Jézus ott volt-e? Az egyházügyi főelőadó úr neve áll az előkelőségek élén. Nemcsak a megyei ÁEH-t képviseli, hanem két másik hivatal is őt küldte üdvözlésedre. Az Állami Egyházügyi Hivatal, — már mint az országos! - és a megyei tanács, megbízottja ő. Szemezgetem népi demokráciánk ama jeles alkotásait - de bizony egyik magas hivatalban sem tudom felfedezni Jézust. Nem kell O a megyei ÁEH-ban hivatalsegédnek. Dehogy alkalmaznák a Pasaréten portásnak. A megyei tanács még utcaseprőnek sem. A Lenin Kohászati Művek is elküldte egyik osztályvezetőjét. Hát igen. Aligha kétséges, hogy Jézus ott van a Kohászati Művekben. Kemény, verejtékező, gondokkal élethalál harcot vívó magyar munkások nevében. A magyar munkás lakásában. Ott sem! Az osztályvezető úr azonban aligha vitte őt magával, mert akkor nem lehetett volna osztályvezető Szaniszló elvtárs. Eljött a megyei békebizottság kiküldöttje is. Békebizottság? Ebben talán csak otthont talált ez a Jézus? Hallja csak Sándor, ilyeneket mondanak itt: „izzó gyűlölettel viseltetünk az imp...”. Jaj itt nincs helye Önéki: nézzük hát tovább a megjelenteket. Városi tanács! Ök igazgatják tehát a várost. Hű de tudnak mennydörögni a klerikális reakció áskálódásai ellen. Nem, nincs itt Jézus. Talán a következő ünnepi kiküldöttségben? Ki is ez? A Hazafias Népfront megbízottja. A kalapácsos vörös ember nemzeti színű kokárdákkal. Ezek akarják a magyar munkást a szovjet nagy tér robotosává átképezni, akinek nincs hazája, nincs otthona, nincs múltja, csak vörös fényben úszó jövendője. Jézus nem csapta be az embereket. Nicsak, most jönnek az egyházi megbízottak. Milyen komoly arcot mutat Bartha Tibor, amikor a haladó hagyományok ápolását köti a lelkekre. Kiss József is eljött a hajdúvidéki esperes. O is szól, de nem mond semmit. Szegény Kocsis Lajos, mint detronizált trón, - illetve esperes-jelölt, csak elkesergi a köszönést. Aztán itt van mindenki előtt és felett: Péter János a püspök. A püspök már csak hozza azt a kisemmizett Jézust! Hát igaz, ami igaz hozott az a püspöki beszéd sok mindent. Fenyegetést a traktus papjainak az átrendezésről. Próféciát arról, hogy az egész föld átrendezése is napjainkban zajlik. Szó esett a népek békességéről. A gyárról, a városról, az egyetemről... de Jézusról? Oh nem! Csak úgy mottóként. Fáradt refrénként. Aztán vége lett az ünnepségnek. Mi is tör366
