Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
(Péter Jánosnak) Püspök Úr! Véres felkiáltójelek állnak megint ez ősi földön. Öt bitófa árnyéka hullt a húsvéti fényben ünneplő magyar népre. Börtönajtók csapódtak jó és hű magyarok mögött. Megint zörög a bilincs, súlyosbodik az iga, feketébb a gond Magyarországon. A legújabb szakaszhoz magyar vérrel festettek iniciálét Moszkva magyarhoni bérencei. - Ez a szomorú híradás viliózott keresztül az országon a húsvét utáni napokban. Hogy mindez mit érdekli önt? Hogy méltó büntetésüket vették el a gonoszok? - mondja ön? Püspök úr! - vegye tudomásul: önnek is véres a keze! Az öt legújabb magyar mártír véréből az ön kezére is freccsent! - Szörnyű ez a vád Püspök úr! De lemoshatatlan és megcáfolhatatlan! Hiszen ön is igeneit és áldást mondott a bolsevista ügynökök legújabb szakaszára. Egy tálból eszik ön velük és egy kupából enyhíti a szomját. A zsoldosok énekét fújja ön és két kézzel segít a nagy magyar börtön falainak megépítésében. Melyik nyilvános bacchanália az, amelyiken ön ne venne részt, ne tapsolna és ne ujjongana? Melyik törvény az, - még ha a magyarság vérét csapolja is meg - hogy ön készséggel - és mint mondani szokta „hitbeli engedelmességben”, meg ne szavazna? Amíg ön Püspök úr, bent ül a bolsevisták magyarországi parlamentjében, amíg ön kiszolgálója a kommunista államhatalomnak, addig minden vér, amit kiontanak a moszkvai hóhérok - önt is vádolni fogja! Felvetődik egyre erősebb hangsúllyal, mint sok vizek zúgása: a magyar református püspökök felelőssége a magyar nép iránt. Úgy látszik, ön biztonságban érzi magát, hogy nem gondol tetteire. Az is lehet, hogy már nem hangzik az ön lelkében a lelkiismeret vészharangjának kongása. Mindegy! A magyar református püspökök számadással tartoznak az egész magyar nemzetnek! Fájdalmas tény, hogy református egyházunkat az ön személyén keresztül ismerik szerte e hazában. Ez a felismerés pedig így hangzik: a magyar református egyház mindenestül behódolt a gyarmatosító kommunista államhatalomnak! Hiába tiltakozik ez állítás ellen lelkipásztoraink 95 %-ának élete, hűséges, magaelégető szolgálata. A Péter János szava, tette, igenlése, áldása, hallgatása, tapsa, ökölbeszorult keze, fekete szemének gyilkos villanása - mind ellenünk szólnak. A holnap történetírója feljegyzi 98
