Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
arra lettem figyelmes, hogy valami változás történt nálad. Már nem a tisztán megismert mennyei akaratot hirdeted. Hangodba belévegyül valami megszokott, valami sokszor ismételt propagandaszerű szólam. Attól kezdve levetkezted régi, hogy úgy mondjam, igazi énedet. Már nem felfelé figyeltél. Nem Mesterünk lábaihoz telepedtél. Emberekre néztél, - új, evilági mestereket találtál. Megérezted, a próféták prófétálására rámehet mindenük, még az életük is. Viszont az ittvalóknak való szolgálat: emelkedést, szárnyat, csillogást és valami jobb katedrát ígér a Klauzál-térinél. Beálltál hát te is a közegyházi lemezjátszók közé. S most már hangod csak annyiban különbözik az ún. egyházkormányzat péterjánosi hangjától, hogy igyekszel őket túllicitálni. Itt van ez a virágvasárnapi cikked az Út című lapban. Olvasd csak el most Jóskám. Az eleje: a régi tenmagad. A vége: a mai vagy holnapi Farkas József. Sok minden mellett beszéltél bizonyos „kigyomlált régiekről és beplántált új életcsirákról”. Új lehetőségekről, új testvérekről és a szolgálatokra újonnan megnyílt ajtókról, mint a kegyelem új ajándékairól. A nagy lehetőség: a Kálvin-téri szószék előtt, mintha egy kicsit túloztál volna Jóska! Nem gondolod? Próbálj csak ennek a mondatnak a mélyére tekinteni. Gyomlálni ugyebár a gazt, a gonoszt, a dudvát szoktuk. A gyomlálás egyféle hóhérmunka. Ne érts félre. Nem a dudva mellé akarok állani. Nem vagyok gyom-párti. Csak valahogy nagyon érzem, hogy az általad emlegetett gyom - mi lehet. Mire is gondoltál, amikor leírtad ezt a kertészeti szakkifejezést? Rágondoltál református egyházunk tegnapi életére. Gyomos volt s most már szinte egészen kigyomláltatott. Intézményeiben és személyekben egyaránt. Hát örüljünk ezen Jóska? Micsoda madár az, amelyik a saját fészkét szennyezi be? Melyik egyházi nemzedék mocskolta és gyalázta meg úgy a közeli tegnapot, mint a mostani? És melyik egyházi generáció hajtott végre olyan kíméletlen irtást, mint a jelenlegi? Ezen örvendezzünk vajon virágvasárnapján? Aztán rágondoltál minden bizonnyal a tegnapi magyar életre. Persze, hogy volt abban teméntelen giz-gaz, dudva, gyom. Ki érezte jól magát a régi feudális Magyarországon? Vagy a címkórságban elbódult Magyarországon? És így tovább. De! Az több volt, mint gyomlálás Jóska, ami ebben a szegény hazában az elmúlt tíz év alatt történt moszkvai parancsra. Az nemzetirtás volt. Hóhérolás! Néprétegek, osztályok tűntek el, morzsolódtak fel ebben az általad gyomlálásnak nevezett ítéletidőben. És mi most kezdjünk el örülni, hogy eltűnt a magyar középosztály minden bűnével, de minden értékével is? Vagy azon örvendezzünk, hogy sikerült megroppantani a legmagasabb történelmi osztályt a parasztságot? Annak 92
