Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
parasztságnak hősi millióira. De nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik évek, vagy immár egy évtizede börtönökben sínylődnek, a bilincshordozó magyar elitről. Nevüket nem feledjük, szellemük messzire világít a nagy magyar éjszakában! És Istenhez kiáltunk, könyörüljön meg az O magyari népén és adjon ennek a népnek vérünkből való magyarokat vezetőknek, elöljáróknak, prófétáknak és tanácsosoknak, bíráknak, sőt - Uram bocsáss meg, ha kérjük: még porkoláboknak is! Mostani vezetőink szívébe pedig adj Urunk magyarságot és emberséget, mert e kettőt igen-igen nélkülözik, a Te magyar néped meg igen-igen siratja ezek hiányát! Hálát adunk azért, hogy egyházunk az elmúlt tíz esztendő alatt is megtartatott. Pedig nagyon megpróbáltál Urunk és méltán. De ítéleteid: irgalmasságnak cselekedetei! Köszönjük az Ige világosságában kifényesedett reformátori örökséget s benne a magyar reformáció első hősi évszázadainak sok nagy tanítását. Hálásak vagyunk, hogy a tíz év első felében megépültek a háborúban lerombolt templomok, parókiák. Hálával emlegetjük, hogy az Ige még mindig hirdettetik magyar földön. Megtapasztaljuk naponként, hogy az Igét sem lehet bilincsbe verni. Orcapirulással valljuk, hogy egy magát egyházkormányzatnak nevező társaság szinte naponként fertőzi az Igét. Felnyitotta az újracionalizmus zsilipjeit és kioltotta az evangelizáció préri-tüzét. A „megnyitó és eligazító Igét” - ahogy a mai egyházkormányzat mondja - a Pasaréti út 59-ből veszi. (Állami Egyházügyi Hivatal)! Ez az egyházkormányzat a magyar református egyház minden javát, értékét eltékozolta vagy az állam kezére játszotta. Mi mégis könyörgünk ezért az egyházkormányzatért s azt kérjük a tízesztendős határkőnél: nyisd meg Uram az ő szemüket, hogy lássanak! Hálásak vagyunk, hogy minden kísértés, megvesztegető ígéret alatt is - él a magyar református egyház! Külön kiemeljük református egyházunknak azt az eleven örökségét, hogy adósok vagyunk annak a népnek, amelyből vétettünk. Mélyen szeretjük és szívből szolgáljuk magyar népünk életének megújulását. Bizton hiszszük, közeledik a nagy magyar Pünkösd, a magyar református gyülekezetek megébredésének ideje, az evangelizáció új korszaka. Ügy szeretjük népünket, hogy készséggel szolgáljuk szellemi és anyagi javakban való meggazdagodását. Az elnyomatás esztendeiben hadd álljon a református egyház a magyar nép mellett tanáccsal, biztatással, vigasztalással és bátorítással! Ha mindenütt elnémul a magyar Hymnusz, legalább a református templomokban, mint lelki és szellemi végvárakban szólaljon meg: „Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel.. 77
