Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
- régi szereplőkkel. Új szakasz - ugyanazok tragédiájával! Az egész magyar nép tragédiájával... Püspök úr is olvas újságot. Mi a legszembetűnőbb futószalagra készülő lapjaink hasábjain? Ugyebár az, hogy ismét szerepel ritkított vagy kursiv betűkkel: „a Terv, a tervteljesítés, az önköltségcsökkentés, a munkaverseny”. Tehát mindaz, ami az egész nép ama részének szerez nyomorúságot, amelyet így nevezünk: ipari munkásság. Ha izmai még nem szakadtak el, bőre még nem rothadt meg, tüdeje nem repedt szét, idegzete még nem mondta fel egészen a szolgálatot - hát majd most! Most lesz erre alkalma. Mert a Tervet túl kell teljesíteni, ha belerokkan a névtelen magyar munkások százezres tömege is! Most! Igen! - olvassuk már újból, hogy a kulákok, falusi spekulánsok és kupecek előbújtak rejtekeikből. A falu egyéb ellenségeit: a régi úri-világ maradványai, katonatisztek és a klerikális reakció sárkányfogait ki kell húzni! És megjelent sajtóban, rádióban, politikai dobogókon a magyar falu réme: a termelőszövetkezet! Körülbelül erre vonatkozik a „gyümölcsöző” továbbfejlődés kifejezés. - A „közösségi fegyelem” pedig ilyeneket rejt magában: Andrássy út 60! - ÁVO! Börtön, házkutatás, internálótábor, deportáció... Közösségi fegyelem: egyforma remegés, félelem és bizonytalanság a magyar földön. Közösségi fegyelem: füle van a falnak, szeme az ablaknak. Ez az a helyzet, amikor az emberek előbb szétnéznek s azután mernek csak suttogni. Közösségi fegyelem: az a láthatatlan korbács, amely mindenhová lesújt... Ami pedig a Püspök úr által megigenelt „egység”-et illeti, úgy véljük, azt jelenti, hogy ugyanazt mondani, ugyanazt gondolni, ugyanúgy meghajlítani a térdet, fejet és gerincet a nagy szovjet állókép előtt, ugyanúgy éneket zengeni korunk bálványai felé! És így tovább! Egység, amelyben meghal az egyéniség, a szellem, a lét, - a nyáj egysége, a csorda egysége, a barmok egysége! Jaj, ne folytassuk, mert belészakad a szívünk! - Hát minderre mondott „igen”-t Püspök úr, nagy sietve Tarpán, Esze Tamás ősi földjén, szabad magyarok véröntözte rögei felett így zörgött a bilincs a református püspök „igen”-jében... Egykor - a Szentírás tanúsága szerint - az ókor nagy imperialista uralkodója, arany-állóképet állíttatott fel a Dura mezején. A népnek leborulva kellett imádni. Három férfiú ekkor kimondta a nemet. így: „Mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az aranyállóképet, melyet felállíttattál, nem imádjuk! Püspök úr „igen’-jével szemben, mi inkább a tüzes kemencét választjuk. A mi Istenünk, akinek szolgálunk, ki tud minket szabadítani...” Péntekhegy, 1955. március hó 74
