Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
mi magyarok lelkesedni: Milyen egységesek vagyunk és mennyire szeretjük mi egymást. Hát ez a Potemkináde a te életednek legnagyobb eseménye? Ebben van az egésznek a kórtüneti jellege is. Aki egyszer meghódol a vörös bálvány előtt, - az egyféle fertőzésen esik át. Elveszíti egyéniségét, feladja eszményeit, összetöri ideáljait, lemond az önálló gondolkodásról és így tovább... Szürke csavar lesz az óriás állam-gépezetben. Mindent parancsszóra cselekszik, mond, érez, gondol. Ez az a magasabbrendű élet, amelyről oly sokat hallottunk az elmúlt tíz esztendő alatt. Persze, hogy ennek a csavar embernek a legnagyobb esemény az lesz, amit a nagy Gép: az államhatalom ajándékoz neki egy-egy kongresszusban, felvonuláson, fogadáson, díszelőadáson - stb. így kerültél te bele lelkipásztori életednek ebbe a „legnagyobb eseményébe”. Nem tudok mást kérni tőled, mint azt, hogy gyógyulni Tibor, kigyógyulni ebből a szörnyű fertőződöttségből. Az emlékezés fecskendőjével hadd emlékeztetlek egynéhány valóságosan nagy eseményére az életednek. Milyen nagy nyomorúságnak és bűnünk a feledékenység! Emlékezzél csak Tibor: kezedbe kaptad a lelkészi okleveledet... Csikesz Sándornál theologiai doktorátust szereztél... Munkács! - ahol idegenné, magyartalanná lett magyar gyerekek pásztora voltál... Szolyva! — ahová a bolsevista GPU [!] vitt el. Megfakultak már ottani élményeid? Feleséged és egy másik lelkész-feleség érted hozott áldozata... Csaholc... Berekfürdő, ahol olyan szívszaggatóan hangzott anyátlan gyermeked sírása... Mindezt elfelejtetted volna? Vagy ezek nem voltak események számodra? Annyira megbűvölt a vörös csillag, hogy számodra már csak ennek fényében történnek események? És most ebben a fényben megérkeztél a csúcsra! Ember a csúcson! Vörös fényben lobog a palástja! Adassák tisztesség néki! Te meg szegény magyar református egyházam - sirasd el ezt a fiadat is! Mert neki már nem az a legnagyobb esemény, a legeslegnagyobb, hogy vasárnaponként felmehet egy katedrába. És ott szólhatja az élő Istennek élő Igéit az ő bukdácsolva, bűnösen, de mégis élő gyülekezetének! Ember! - ott a csúcson áldozatot mutat be. Idegen tűz az oltáron. Nádáb és Abihu - feltámadtak, élnek, itt vannak... Péntekhegy, 1955. március hó 68
