Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

második tíz évben!” - gondolják. Addig hadd püspököljön Győry Elemér. Szelíd, jó ember. Azt mondja, amit mások parancsolnak neki.

Kádár Imre: Konventi főtanácsos, theologiai professzor - ma! Ha a bolsevizmus nem szakad reánk, soha se ölti magára a magyar református lelkipásztorok tisztes fekete palástját! O próbálja megmérgezni a külföldi reformátusságot és a szétszórtságban élő magyarságot. Itthon pedig a budapesti Theologián nevelkedő ifjúságot. Ilyen mélyre jutott református egyházunk!

Finta István: Konventi főtanácsos, az elnöki osztály vezetője. Semmiféle karizmája nincs. Nem volt gyülekezeti lelkipásztor. Bereczky Albert uszályhordozói közé tartozott. Ezért emelkedett. Kíméletlenül dolgozik a lelkipásztorok meghajlításán. Igazi közlegény tábornoki rangjelzéssel.

Dusicza Ferenc: Konventi főosztályvezető. A tehetségtelen valamikori káplán elveszi feleségül az ellenzéki (de nem kommunista!) beállítottságú debreceni orvos leányát. Ezzel - akaratlanul is - megnyergeli a jövendőjét. Katedra nem akad részére. Ámde jönnek a szovjet csapatok, polgáriak és katonaiak, akik keresik a megfelelő embereket. Dusicza egyszeriben Debrecen városának polgármestere lesz. Aztán, amikor elcsapják a polgármestereket és végrehajtó bizottsági elnököknek nevezik őket - tehát csak a cégtáblát festik át - VB. elnökhelyettes lesz. Hosszú éveken át semmi köze az egyházhoz. Egyszer csak a Lelkészi Nyugdíjintézet vezetője, majd konventi főosztályvezető. Ha jól forgolódik - holnap püspök lehet belőle!

Tóth Endre: a debreceni Teológia dékánja, egyháztörténész. Dunántúli magyar, amolyan tőrőlmetszett kálvinista. Szereti és érti a tudományát. A mai egyházkormányzat már itt találta. Semmi köze a rendszerhez. Mégis megpróbálják betörni. A sokat emlegetett „haladó hagyományt” tudományosan is igazolni kellett. Tóth Endre olykor-olykor megszólal. Hangja még nem a mai. Ennek ellenére: tartják. Félek, hogy ő egy nagy kísérlet arra, hogyan lehet behódoltatni egy dunántúli reformátust a Tiszántúlon? Hihetőleg így és ezért került a békekongresszus névsorába is.

Bodonhelyi József: theologiai tanár Budapesten. Az egykori kiváló debreceni diák az ország fővárosába került. Nem a tanszékén tanít. Felforgatott egyházi életünk egyik jele, hogy a historikus-homiletikát tanítja. Sokáig úgy látszott, hogy be tud zárkózni a tudományok elefántcsont tornyába. Persze az ostrom - mint mindenki ellen - ő ellene is megindult. Diákjai úgy 1952 körül kezdték észrevenni, hogy megváltozott a professzor úr homiletikai felfogása. S ha valakinek ebben a rendszerben elkezd változni a felfogása... Itt: nincs út visszafelé. Úgy látszik, a jól sikerült „meg56