Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
indokolni. Miért? Miért fullasszuk bele a tényeket, a valóságot a szavak ingoványába? Az a szégyenletes és félelmetes valóság Püspök úr, hogy ez az egyházkormányzat nevű alakulat, külső-tényezők segítségével magához ragadta a hatalmat. Azóta - ugyancsak e külső tényezőkre támaszkodva — nyilatkozik, deklarációkat készít, üzeneteket ír, körleveleket küld és megszólal a magyar református egyház nevében. Ugyanakkor pedig kiszolgálja a kommunista államot és kiszolgáltatja a református egyházunkat. Ez a befelé zsarnoki, kifelé hajbókoló egyházkormányzat küldte Ont a békegyűlés mikrofonja elé. Küldte pedig azért, hogy elismételje: mindig és mindenben kiszolgáljuk a bolsevista államhatalmat. Amit az állam mond, arra mi csak „igent” tudunk mondani. Ezt kellett Önnek elmondani. Vegye tudomásul Püspök úr és az egész ún. egyházkormányzat, hogy a magyar református egyház más úton jár, mint Önök! Mi ez az út? Röviden: az ige és a magyarság útja! Ma ezt nem lehet hangosan kimondani. Ma még ezt csak élni lehet. És tudja meg Püspök úr, hogy a legkisebb falu református népe éppúgy, mint az agyon-ideologizált nagyvárosok népét: így érez, így gondolkodik és így él! És ez a református egyház, „az Egyház”, az Ön békeszózata után csak sírni tud az Ür orcája előtt, amiért „Izrael fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat..— Csak még egyszer visszatérhessünk ebbe a szövetségbe és megépíthessük ezeket az oltárokat! 1955. március hó * * * 50
