Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

Sényői prédikációk

ezzel a „beszéddel”? Ezért jövünk-e templomba? Ez érdekel-e bennünket? Le tud-e kötni a jézusi beszéd? Vagy valami más után ácsingózunk? Amikor a gyülekezet belefárad a jézusi szó hallgatásába, akkor abba az állapotba jut, hogy elhagyja és megtagadja az Urat! Amikor „hosszú” lesz a prédikáció - amelyik Jézusról szól - akkor tulajdonképpen egyféle élő-halottiság állapotába kerülünk! - Itt pedig az áll, hogy gazdagodnunk kell a „beszédben”! Nem kellene-e korrigálni a magatartásunkat a jézusi szó iránt? Azt hiszem: igen! Örülj, ha ez a szó kihirdettetik! Légy hálás, ha a jézusi beszéd hangzik! Mert mikor ezt hallod: az Életnek beszédét hallgatod! Rejtett és titokzatos úton, ez a „beszéd” dolgozni tud benned! És te a halál gyermeke, tapasztalni fogod, hogy új életre mozdult meg benned valami!

4; Gazdagodni kell ismeretben - olvassuk mai igénkből. — A Kor.-i gyülekezetről úgy ír Pál, mint amelyik meggazdagodott minden ismeretben: És ezért hálát is ád az apostol. Gazdagodni ismeretben! Mit is jelent ez? Elöljáróban annyit mondjunk meg, hogy igen nagy dologról van itt szó. Ez az ismeret: Isten cselekvésének és terveinek hálás és engedelmes elismerése. Értsük meg atyámfiai, mennyire más az az élet, amelyik meggazdagszik Isten terveinek az ismeretében és milyen más az, amelyik nem ismeri e terveket! Istennek megvan a maga örök terve ezzel a világgal, az emberiséggel, magának az embernek az Egyházzal. Ebből a tervből — te sem hiányzol! Isten rólad is, személy szerint készített tervet! Ö már tudja előre minden dolgodat, életed eseményeit, elkövetkezendő örömeidet és bánataidat. Tudja a halálod óráját! Tudja azt, hogy örökéletre, vagy örök kárhozatra jutsz-e! De tudja azt is, mi lesz ennek a gyülekezetnek a sorsa holnap és az eljövendő időben. Tudja, hogy mi lesz a magyar néppel! És Isten az Ő tervei kibontja az Ő népe előtt! Megmutat ebből a tervből egyegy részt. Felvillant előttünk egy színt, egy vonást! Isten kijelenti magát és terveit. Nekünk csak az a dolgunk, hogy ráfigyeljünk az Ö beszédére és engedelmesen kövesük Öt!

Miben kell hát gazdagodnunk? Jézus Krisztusban! A jézusi beszédben és Isten ismeretében! Csak így lehetünk élő-halott állapotunkból: élő gyülekezetté és élő keresztyénekké! És ki nem akarna élni?! Azúrt hát: akinek van füle a hallásra, hallja mit mond a Lélek a gyülekezetnek! Ámen. -(1954. V. 2. D.u.)

457