Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
a kis Kovács-leánykának félévre kb. 2000,- Ft-ra rúgott az adósága. Hová, kihez is fordulhattak volna kollégiumi jótévői, mint hozzátok Pistám, a Konventhez. Közelebbről: a Közalaphoz. (Itt csak zárójelben jegyzem meg Nagy Géza kollégiumi igazgató nevét, aki személyes felelősséget vállalt és viselt az új lelkész-árváért, hangtalanul gyakorolva a krisztusi szeretetet.) Lehet, hogy éppen ő írt hozzátok és kért az árva gyermek részére segítséget. És azt hiszem, ő képedt el a legjobban, amikor megérkezett a konventi válasz. Mert hát mi is volt ez a válasz? Kurtán-furcsán csak annyi, hogy túlságosan sok ez az adósság. Aztán semmi ígéret, vagy biztató, hogy majd valahogy mégis megoldást kerestek. Csak ennyi: sok az adósság. Úgy hangzik, mint valami kemény bírói ítélet. És tudod, mi lett az eredménye ennek az „ítéletnek”? A gyermeket kivették a debreceni Kollégiumból. Hogy most hol van? Hol tanul? Miből tanul? Nem tudom. De vajon érdekel-e ez titeket? Ezért írom e levelet. Igen sokat írtatok, beszéltetek az elmúlt hónapokban a Közalapról. Valósággal „felszántottátok” az egész református közvéleményt a kérdéssel. Gyülekezetek, presbitériumok, lelkipásztorok nyilatkoztak a Közalapról. Valami egészen megejtő egység mutatkozott meg, ha a valóság mást mutatott is. Részetekről nem volt hiány ígéretben. Különös hangsúlyt kapott a lelkészözvegyek-, és árvák megsegítésének ügye. És most a Közalap vizsgázhatott. Vizsgázott is. A kis kovács-leányka elhagyta a Kollégiumot! Ti megállapítottátok, hogy ezért a Közalapért eljövendő nemzedékek is áldani fogják a mait. Nem becsületes dolog az ilyen előlegezés! Jobb volna Pistám, ha meghallanátok ma, hogy mit mond a Lélek a Közalapnak! Ez mondja: „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket az ő nyomorúságukban...” (Jak. 1:27.) ennek gyakorlására kér áldást: 1955. március hó * * * 44
