Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
A zsoltáros tájékozódása Ige: Zsolt. 4:3-4. Bevezetés: Ki ne tudná azt az egyszerű igazságot, hogy tájékozódás nélkül eltévedünk ebben a világban. Azt lehet mondani, hogy szinte egész életünkben tájékozódásban élünk. Vagy ha nem így van, akkor máris elvesztünk. Milyen biztosan és nyugodtan megy az az utas-ember, aki ismeri a csillagok járását. Vagy aki olvasni tud a fák mohájából, a szél járásából, a nap állásából. Ugyanígy mennyire fontos ismernünk korunk eszméit, gondolatait, mennyire fontos, hogy legyen világképünk. Sokszor nem gondolunk rá, pedig úgy van, hogy a lelki életben is elengedhetetlen a tájékozódás. Hol tartunk? Az üdvösség felé megyünk-e? Benne élünk-e már a bűnbocsánatban? Van-e üdvbizonyosságunk? És így tovább...! Azt mondhatjuk tehát, hogy a hitben járó embernek kettős tájékozódása van. Egyfelől az ember és a világ felé tájékozódik. Másfelől Isten felé. Ez most olvasott néhány vers a zsoltáros Dávid tájékozódásáról beszél. Próbáljunk most ővele tájékozódni! a; A hívő ember mindig gyalázatban van e világban - ismeri fel Dávid mindenekelőtt. A világ nem tűri és nem szereti. Lehet, sokáig elfogadja a munkáját, szolgálatát. De mindig ellenséges érzülettel viseltetik iránta. Jézus ezt így mondotta a tanítványoknak: Elbocsájtlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. A farkasok világában él a hitben járó ember. És nem lehet más, mint bárány. Ha nem az, akkor maga is farkassá válik. Akkor azonban már nem hívő ember többé! Ez a tájékozódás elengedhetetlen az életünkben. Mert jól értsük meg: nincs semlegesség ebben a kérdésben. Vagy: bárányok, vagyis Isten bárányai; vagy farkasok: a világ ordasai vagyunk. Ha elveszítjük ezt a tájékozódásunkat, akkor előáll egy borzalmas képződmény: a félvér vagy mesztic-keresztyén. Ügy is lehet mondani: báránybőrbe bújtatott farkas. Sajnos a világban ilyenek nagyon sokan vannak. Amikor a helyzet úgy hozza, ezek gyorsan kibújnak a báránybőrből és fújják a farkas dalát. - Mindebből az következik: légy egészen és igazán báránya az Űrnak! b; A világa hiábavalóság útján jár - látja tovább a zsoltáros. Hogyne volna így, amikor elszakadt a mennytől egészen. Ha nem kell az örökké447
