Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
b; Megölni a lelket! - ez az ellenség célja. Dávid ezt abban fedezi fel, amikor hallja, milyen sokan mondják felé: „Nincs számára segítség Istennél!” (3. v.) A külső csapásokat, a próbákat elhordozza Dávid. Fiának hűtlenségét, bizalmasainak elpártolását még csak tűri: De amikor Istenével akarják szembeállítani, szinte halljuk, amint megroppan a szíve. Ugyanez a hang hasít a kereszten függő Jézus felé is Nagypénteken: „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd magadat...! Isten népét hányszor korbácsolja meg a világ azzal, hogy hol van a te Istened? Azzal, hogy: ugye nem jött segítségül a te Istened? Hogy hiábavaló az imádságod! És a te hited mit sem ér! Ezek a vádak a léleknek a legnagyobb terhet jelentik. Igazi lélek-gyilkos vádak ezek! Hányszor megroppanunk az ilyenek alatt! Hogy megtörik ilyenkor a hitünk, hervad a reménységünk. Ez az emberi lélek „ötödik hadoszlopa”. Valójában ezek a vádak az emberi szív hitének a próbakövei. c; Az Úr az én pajzsom - vallja Dávid az ellenség pokoli tüzében. Mert csak két lehetőség van a számára. És számunkra is. Vagy összetörik hitében és megadja magát az ellenségnek, vagy az Úrra tekint. Dávid az Úrra néz! Nem közönséges tapasztalást mond az Úrról. Pajzsnak mondja Őt. A pajzs az ókori katona legfontosabb védekező fegyvere. Mindenki ismerte. Vasból, acélból, bőrből, fából készítették. Megvédte a harcosokat szinte egész testükben az ellenség nyílvesszejétől, dárdája szúrásától, kardjának csapásaitól. Az Úr az én pajzsom! - Kiáltja Dávid az ellenségei szemébe. É máris ez a Pajzs ott van fölötte, mint oltalom, mint irgalom, mint megmentetés. Mintha azt mondaná Dávid: az Úr az én menedékem! Kicsoda a te menedéked, fázó, didergő testvérem, amikor körülted csapkodnak az ellenség nyílvesszői? Mikor Bűn, Halál, Pokol és Világ, meg az Ördög törnek rá a te lelkedre?! Nincs másban és másutt menedék csak az Úrban. Amikor hull rád az ellenség tüzes nyílzápora, te dalold bele a halál-záporba bátran és frissen: az Úr az én Pajzsom! Az Úr az én Pajzsom! Én oltalmam és egyetlen menedékem! d; Meghallgatott imádságok gyűrűje is körülveszi a hitben járó embert. Dávid erről tesz bizonyságot az 5. versben. Nagy szorongattatásában az Úrhoz kiáltott „és Ő meghallgata engem”, mondja a zsoltáríró. Nem hiábavaló hát az imádság! Lehet emberi szem nem látja, emberi értelem meg sem gondolhatja, ámde Istennél már csodálatos következményei vannak az imádságunknak. Ez a mi élet-gyűrűnk! Ez megtartatásunk! Akkor vagy nagyon erős ember, amikor sokan imádkoznak és kiáltanak érted az Úrhoz! 442
