Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
vagyunk. És azt, hogy aki engem lát látja az Atyát. A Fiú ott van az Atya oltalmában, szeretetében és irgalmában. Ez a Jézus lett nekünk Urunkká, testvérünkké, barátunkká! Akik az övéi, azok - éppen őáltala - az Atya gyermekei is! A mi fiúvá fogadtatásunk is benne van a 2. zsoltár hatalmas proklamációjában. Jézusban mi is mindnyájan fiák és örökös társai vagyunk. Micsoda méltósága van a hívő embernek! d; A Fiú öröksége: Nem engedi üres kézzel az Atya e világba a Fiút. Gazdag örökséget oszt számára. Mindennek az egész teremtettségnek az örökösévé teszi az Atya a Fiút. A pogányokat adja néki és a föld határait. Aki O ellene lázad azokat összetöri vasvesszővel és széjjelzúzza, mint cserépedényeket. - Az következik ebből, hogy az én szívem az én életem is az Űr öröksége. Nem vagyok a magamé, nem vagyok a világé. Nem lehetek az Ördögé! A föld határain belül van az én életem is. Tehát mind testestül, mind lelkestül... az az megváltó Jézusomnak a tulajdona vagyok! Vagy az Ö tulajdona, vagy darabokra zúzott cserépedény! e; Mit tehetnek a népek? Isten nem akarja, hogy elvesszenek a pogányok, a népek és a királyok. Tanácsot ád nékik. Legyetek eszesek - mondja az Ür - és szolgáljátok az Urat. Csak ezt lehet tenni: Csak ez lehet a mi feladatunk is. És milyen nagy kegyelme Istennek, hogy elfogadja tőlünk a mi szolgálatunkat. Sőt: éppen azért tartja Isten a jelenvaló világban az egyházat, mélyíti és szaporítja annak seregét, hogy Nézi szolgájának. Az Egyház: Isten szolgáló közössége ebben a világban. Nem uralkodásra, hatalmaskodásra, fényelgésre, vagyon bírására engedte Isten az Egyházat a világba, hanem szolgálatra. Az Egyház példaképe ebben: Jézus, aki maga is azért jött, hogy legyen szolgája mindeneknek. A Jézus népe sem akarhat egyebet, mint örökké szolgálni. Önéki: Ezer alkalom kínálkozik a szolgálatra. Ö megmutatja nekünk a lehetőségeket. A hitben való szolgálatról mondja az Ür, hogy azon még a poklok kapui sem vesznek diadalmat. f; Csókoljátok a Fiút!- hangzik a mennyei proklamáció záró akkordja. Figyeljük csak: Lehet csókolni a Fiút. A csók: a szeretet kifejezése. Akit megcsókolunk az szeret minket és azt mi is szeretjük. A Fiú szeret bennünket. Nagyon szeret. Egészen a Golgotáig szeret. Ott széttárja a karjait a kereszten - mintegy ölelésre - hogy minden népek, pogányok és királyok Őhozzá térjenek és Öt szolgálják. Lázadókból így lehetnek boldog és engedelmes szolgák. 440
