Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

Sényői prédikációk

cselik őket. Rabokká lettek egészen. A „fegyenc-lázadás” tehát kitör. Szaggassuk le a bilincseket és dobjuk le a kötelékeket! - mondják. És jaj! — mintha sikerülne is! Egyik-egyik „bilincset” mintha sikerülne meglazítani! Ne ölj! - mondja az Úr törvénye. És a lázadó ember elkezdi a háborút. Mi ennek a vége? Pusztulás, halál! - Ne paráználkodj! - parancsolja Isten. A lázadó ember magasra tartja szabad szerelem poharát. Nyomában romlás, züllés, átok — halál támad. És így tovább! A bilincs-szaggatás a tanácskozás, a dühösködés az Úr ellen mindig hiábavaló!

A hitben járó ember ebben a felismerésben él. Mégis, ugye milyen sokszor beállunk mi is a lázadók közé? Úgy-e, hogy tudjuk mi is rázogatni bilincseinket? Pedig tudjuk, hogy mindez: hiábavaló! Csak a mi hitünk nem hiábavaló!

c; Az Úr akarata megáll örökre: Ez az egyszerű tétel magyarázza minden emberi lázadás hiábavalóságát. Amit ő eleve elrendelt, azt végre is hajtja. Az Úr akarata az O eleve-elrendelésén alapszik. Hiába rohamoznak ellene a pogányok, a fejedelmek és a népek. Erről az akaratról véres fejjel hullanak vissza. Ez az akarat összemorzsolja a lázadót. De ebben az akaratban találják övéi az életüket, az igazi szabadságot, a bűnbocsánatot és az üdvösséget. Ez az akarat: a hívőnek kegyelem a Krisztus Jézusban.

d; Ezért neveti az Úr az ellene lázadókat. Figyeljük csak jól meg ezt a kifejezést. Isten kineveti azokat, akik O ellene törnek. Milyen rettenetes dolog ez. Mekkora fenyegetés van ebben. Ha már kinevethető ez a lázadás, akkor már meg is van csúfolva. Le is van verve. A lázadók legyőzettek egészen és örökre. „Az Űr megcsúfolja őket” — olvassuk a 4. vers végén. Akit az Úr megcsúfol, azt elveszti. Itt felnyílik az örök halál kapuja előttünk. Nem lehet büntetlenül lázadni az Űr és Felkentje ellen.

Befejezés: Sietve űzzem el szívemből az Úr ellen lázadás gondolatát! Ne adjak szállást az ördög bármilyen ígéretes szabadságának. Ez a harc csak bukásunkat okozhatja, ellenben alázatosan simuljak bele az én Uramnak, az Úr Jézus Krisztusnak a kezébe. Az O rabjaként elnyerem az O szabadságát: az idvességet. - Ámen.

(Sényö, 1953. június 1.)

438