Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
Sényői prédikációk
c; De van boldog ember is! Lehet a földi szerencse nem fordult feléje. Nincsenek sikerei, nincs gazdagsága, anyagi jóléte. Egyszóval: semmije sincs, amit a természeti ember a boldogság alapjának tekint. - A 2. vers nagyon egyszerűen és világosan mutatja meg a boldog embert. így: az a boldog, akinek az Űr törvényében van gyönyörűsége. Roppant terjedelmes jelentése van a „törvény”-nek. Most ne részletezzük. Ne is szűkítsük le csak a Tízparancsolatra. Hanem próbáljuk így rögzíteni: Törvény = „az Űr beszéde”. Ennek a „beszédnek” való engedelmesség: a boldogság titka, olyan halálosan komoly az O törvényéről való gondolkodás, hogy annak éjjel-nappal folyni kell. Mondhatjuk így: egész életünkben! Ha betölti életünket az Űr törvénye, akkor boldog emberek vagyunk. d; Példaadónk: az Úr Jézus! Az egész Ótestamentum Őreá mutat és Hozzá vezet. Minden ótestamentumi esemény, kijelentés, törvény mögött ott van Jézus. Persze, hogy ott van az I. zsoltárban is. Kétféle formában. Egy felől úgy, mint aki nem akarja eltörölni a törvényt (Máté 5:17.) . Hanem azt be akarja tölteni. Egy ióta sem veszhet el Jézusnál a törvényből. Másfelől: O maga a Törvény! Hiszen Isten sehol, semmikor nem beszélt, nem jelentette ki magát olyan hatalmasan, mint Jézusban. így lesz Jézus: Példamutatónk a törvényben való gyönyörködésre. És így lesz O az alkalom, hogy éjjel és nappal Őróla, az Örök Törvényről gondolkodjunk. e; A jutalom se marad el. Egyszerű példával magyarázza meg a Zsoltár. A boldog embert folyó mellé ültetett fához hasonlítja. Ilyen talajban — a nedvesség folytán - hatalmasan növekszik minden fa. Nemcsak növekszik. Hanem idejekorán megadja a gyümölcsét is. Levele se hervad el. - Azt jelenti ez, hogy az Isten szerint boldog ember: gyümölcstermő élet. Ez lesz a legfőbb jutalma. Gyümölcsöt terem a jelenvaló világban embertársai számára. És gyümölcsöt Isten dicsőségére. Aztán levele nem hervad el. A hervadó levél: az elmúlás, a halál jele. Az igazán boldog ember: benne él az örökéletben. És minden munkájában jószerencsés lesz. Űgyis mindig áldások között fog járni. Befejezés: Most adjunk hálát, ha boldogok vagyunk. Vagy könyörögjünk, hogy elnyerhessük kegyelemből ezt a boldogságot. Ámen. (Sényö, 1953. V.28.) 434
