Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
E bevezetés után négy pontban tárgyalja az egyház és az állam viszonyát. Kemény, szigorú, sok helyen fenyegető ez az állásfoglalás. Egy pontban megmondja mit ad, kettőben, mit vár és követel, a negyedikben szűk ajtórést hagy a tárgyalások és megegyezések felé. Mi is van ezekben a pontokban? Az első pontban három dolgot mond: biztosítja az egyházak szabadságát, elismeri az egyezményeket, fakultatívvá teszi a vallásoktatást. Milyen lesz ez a szabadság? Ne ringassuk magunkat illúziókba. Sajnos, az egyházi emberek különösképpen hajlamosak erre. Nem az Isten fiainak a Jézus Krisztusban megnyert szabadságáról van itt szó. Valami nyugati értelemben vett, vagy álmodott szabadságra se gondoljunk. A kormánynyilatkozat pillanatig se hagy kétséget afelől, hogy hol élünk. Proletár diktatúrában. Annak is egy olyan válfajában, amely bizonyos kezdeti zordonságot, komorságot, kíméletlenséget visel magán. Tehát a proletár-diktatúra által nyújtott korlátozott szabadság értendő azon, hogy a kormány biztosítja az egyházak szabadságát. Az egyezmények elismerésénél — érzésünk szerint - van az egyháznak kezdeményezési lehetősége. A letűnt államhatalmi rendszer ugyanis az egyházzal kötött egyezményt majdnem teljesen semmibe vette. Azok az egyházkormányzati kijelentések, miszerint „az egyezmény jól funkcionál”, teljesen komolytalanok voltak, sokba kerültek a hatalomnak, még inkább drága volt az egyháznak. A kiindulási pont - véleményünk szerint — ez lehet: van egyezmény, most léptessük életbe annak minden tételét. Gyakoroljuk mindkét oldalról - az egyezményt! A vallásoktatás fakultatív jellegének biztosítása sem új dolog. Régóta kísért, Valójában puszta fogalom volt idáig. Mennyit fog érni a jövőben, majd meglátjuk. Nem titkoljuk, van bennünk bizonyos félelem. Nem is hosszú idő alatt, mennyire megszűkült ez a fakultativitás! Előbb csak a párt-funkcionáriusok nem járathatták gyermekeiket vallásórára, végül már a községi tanács által felfogadott kondásbojtár sem merte elengedni a gyermekét. Legyen fakultatív a vallásoktatás, de mindenkire nézve az legyen! A második pont azt mondja meg, mit vár a kormány az egyház vezetőitől, lelkipásztoraitól, egyházi és világi funkcionáriusaitól. Vonatkozik ez a fogalmazás az egyház hivatalos szolgái mellett a főgondnokokra, gondnokokra és a presbiterekre is. Mit vár tőlük? A jelenlegi helyzetben a feszültség enyhítését, a társadalmi konszolidáció elősegítését, az állam alkotmányának és törvényeinek tiszteletben tartását. Természetes kívánalmaknak lehet mindezt tekinteni - egy bizonyos határig. Addig, amíg az államhatalom 421
