Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

szolgálatának a leállításában Nincs bűnbánat, - nincs tehát hála és örvendezés sem e dicső múltú kerület visszaállítása felett.

Az 1948-ban aláírt Egyezmény ún. állandó közös bizottság létesítését mondotta ki, amely az egyház és az állam között felmerülő vitás kérdésekben tárgyalásokat folytatott volna. Kilenc esztendeig ezt a vegyes bizottságot nem hívták létre az illetékesek. Mintha az elmúlt kilenc évben nem lett volna megtárgyalni való, nem fordult volna elő anomália, törvénysértés. Bezzeg a Tiszavidéki püspök jelentésében szinte minden héten ott szerepel: „tárgyalás az AEH-val”. Újabb törvénytelenséggel állunk tehát szemben. A Zsinati Tanács, - nem törődve a háta mögött lévőkkel, kiküldte egyházunk tagjait a megalkotandó bizottságba. Nem vitatjuk a kiküldöttek személyér, csupán két kérdést teszünk fel. Az egyik: miért nem kerülhetett e bizottság tagjai közé a megújulási mozgalom egyetlenegy tagja sem? A másik: miért ez a nagy sietség éppen most, amikor az egyház népének egyetemes kívánsága az általános tisztújítás?

A konventi iroda újjászervezésére is megtette a kezdő lépéseket a Zsinati Tanács. Végre hozzákezdtünk az egyházi bürokrácia fellegvárának lebontásához. Mi szüksége volt a mindegyre szegényedő egyháznak egy valósággal minisztériummá kiépített, főtanácsosokkal, főosztályokkal, főosztályvezetőkkel, osztályokkal, osztályvezetőkkel, ügyosztályokkal és ügyosztályokkal feldíszített Konventre? Végre megszüntették a kettős alkalmazásokat: Végre szabályozták a konventi tisztviselők javadalmazását. Végre kimondták a kiadások igen lényeges csökkentésének szükségességét, Ne boncolgassuk ezeket a határozatokat, mert mögöttük a közegyházi ingovány, láp, mocsár döbbenetes képe tűnnek fel. Ma még ne kutassuk ezt a félelmetes mocsár-világot. Ma még csak annyit állapítsunk meg: a magyar református egyház még soha nem fényelgett annyit, nem tékozolt annyit, mint az elmúlt 6-8 esztendő alatt. Az egyház népe a törvénytelenségnek, jogtalanságnak, tobzódásnak és tékozlásnak hallatára - az Igéhez menekül, amely így szól: „az Úrtól van kinek-kinek ítélete”. Hallja a vigasztalást is: „Imé, en elbánok minden te nyomorgatóddal abban az időben...” (Sof. 3:19.). És hallja a győzelem szavát: „az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, O tart meg minket”. (Ézs. 33:22.)

Kéréssel zárul a körlevél. Segítséget kér a konventi elnökség. Imádságot, bizalmat, áldozatvállalást és javaslatokat. Mit mondunk azért minderre? Könyörgünk az elméket megvilágosító Szentiélekhez, mutassa meg a konventi elnökségnek, az inj úriának micsoda halmazatát fedezi, amikor bűnbánattartás nélkül vállalja az Isten által valóban megítélt közel-414