Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Szeptember 28-án a poraiból megélemedett Elnökségi Tanács újabb ülést tartott. Ezen valóságos roham-munkával új Missziói Szabályrendelet tervezetet készített. Ezt nyilvánosságra hozta a „Református Egyház” október 15-i, nevezett sajtó-orgánum utolsó számában. Ennek a kétségbeesetten megszerkesztett Missziói Szabályrendelet tervezetnek a teológiai alapjai még sebezhetőbbek, mint az eredetié. Lényege: minden lehetséges eszközzel fenntartani az egyházkormányzat rendőri hatalmát a lélek minden munkájával szemben. Október 19-20-án megint együtt van az Elnökségi Tanács. Már nem lehet elkerülni az egyház főben és tagjaiban való megújítását. A megújhodás lelke ott jár a konventi palota éppen nem puritán termeiben. A megoldásra váró feladatok is egyre sűrűsödnek. Újabb határozatok születnek: a nyugdíjasok helyzetének megjavítása, a konfirmációi káté sürgős kiadása, a Kálvin-naptár anyagának egyházunk lelki megújulása szolgálatába állítása, a konventi iroda újjászervezése és a méltánytalan hátratételt szenvedett lelkipásztorok és más egyházi tisztviselők ügyének felülvizsgálata. Csak egy-két megjegyzést mindezekről. Nyugdíjas lelkipásztoraink elképesztő nyomorúsága mellett szégyenletes és valósággal paráznaság volt némely egyházkormányzati tényező főrangú, udvari életmódja, a háromnégy, esetleg több helyről is húzott busás jövedelme. - A Konfirmációs Káté református egyházunk tengeri-kígyója lett. Nem tudjuk, ez a sürgősen kiadásra ítélt Konfirmációs Káté azonos lett volna-e azzal, amelyik az elmúlt hónapokban megjelent a „Református Egyház’-ban? Milyen jó, hogy nem jelenhetett meg, mert azóta - már írhatná valaki a legújabbat, hogy megint másvalaki nekigyürkőzzék a legeslegújabbnak, - szegény Kálvin-naptár! Mekkora utálkozással és megvetéssel fogadta az egyház népe ezt a teljesen politikai szócsővé vedlett, jobb sorsra érdemes eklézsiális kalendáriumot! Amolyan közegyházi kényszer-naptár volt, - béke poraira! - A rehabilitáció kérdésének halogatása a letűnt egyházi rendszer egyik legnagyobb szégyene. A kívülálló világ, - amelyet egyébként oly szívesen másolt egyházkormányzatunk - már réges-rég megkezdte a sebek gyógyítását. Az evangélikus egyház minden bürokratikus formaság mellőzésével végezte el ezt az igazán evangéliumi szolgálatot. Református egyházunk makacsul hallgatott és várt. Ma már el szabad mondani: azért hallgatott és várt, mert oly sok volt a seb, - ha azok egyszer megszólaltak volna, hát egyszerre elsöpörték volna az egyházkormányzatot. Október 20-án kibocsátotta a konventi elnökség az orvoslás módjait megjelölő körlevelét az egyházkerületekhez és egyházmegyékhez, - ezek azonban - a közbejött események miatt 409
