Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Vannak hát analógiák! Az egy és oszthatatlan életben zeng a kormányzó Úr szava: „legyen az egyenetlen egyenessé”. (Ezs. 40:4.) Péntekhegy, 1956. június 2. * * * „ Vezetett fegyelem!” (Molnár Bálintnak) Kedves Bálint! Nehéz dolgod volt azon a május végi lelkésztestületi gyűlésen. Körülötted ingott a talaj. Új szelek simogatták a résztvevők szívét. Rád szegeződő tekintetek, ezernyi kérdés fénysugarát árasztották feléd. Mindenki várta az újat. Az a maroknyi elvhű társaság, amelyik nem is oly régen a tapsolok és helyeslők, előre nevetők, parancsra felháborodók feladatát látta el, ezen a napon - május 29-én - csüggedten lapult és csöndben sunyitott. Egyedül voltál Bálint egészen. A távol lévő nagyvezér nem tudott erőt és biztonságot adni. Amúgy is a vezérek alkonyát éljük. Ki tudná megmondani, vajon a tegnapi vezér, mai kivizsgálás után, holnap nem sorozódik a munkaszolgálatosok közé? Szóval tragikusan egyedül maradtál azzal a tegnapi megbízatással, hogy védelmezned kell minden áron a „régit”. A hírhedt Nyírségi traktus minden eddigi tanítását. Viaszsárga arccal álltái az előadói asztal, az elmúlt esztendők theologiai műtőasztal mellett. Látszott rajtad, érzed magad is, hogy elmúlt a „régi”. Csak ezt neked kimondani nem szabad. Neked fújni kellett a régi nótát új idők dalai közepette is. Nem így a gyűlés tiszteletes publikuma. Amikor el tudtad puffogtatni régi patronjaidat, - ugye észrevetted? - bizony lekonyult a feje a társaságnak. Nem figyelt rád senki. Legtöbbjük a nagyon-nagyon várt édes illatú újon merengett, ujjongott, meditált vagy befele sírt, - kevese meg szép csöndesen elaludt. Pedig a sok muzeális portéka között akadt egyetlenegy új is. A „vezetett fegyelem” patronja. Vesztedre nem robbant. Alig tűnt fel. Pedig jól időzítetted. Soha még eddig nem hallottuk. Meggyújtottad a kanócot. Minden hiába, nem robbant fel. Tán csak a Péntekhegyi levelek írójának a 396
