Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Itt a tárgyaló szobában nagy csönd támadt. Megakadt a szó a főelőadó úr gégéjén. Eltátotta a száját, vizenyős szemével rám nézett. Mintha azt mondták volna ezek a szemek: látod, ezek vagytok ti! Hitvány, aljas, gerinctelen társaság! Mint az eb, úgy nyúltok el harapásnyi kenyérért a gazdátok előtt. Szégyelljétek magatokat! Lehajtottam a fejemet, miközben orcámon a szégyen pírja égett s megforrósította a levegőt... Valamikor 1950-ben Kiss József esperessé választásakor, nem kis keserűséggel, ezt a kijelentést tettem: „Elérkezett a gerinctelen és tehetségtelen emberek kora”. Nyomorult szolgatársam, önmagának érdemeket szerzendő, imigyen mondta vissza ezt a kijelentést: „Elérkezett a lusták és buták kora”. Nem tehetett róla, ő így értette szegény. Ma azonban, látva a gerinctelenség magasiskolájának ön által bemutatott produkcióját, megismétlem, hirdetem, hadd tudja meg mindenki: igenis elérkezett a gerinctelen és tehetségtelen emberek kora! Benne élünk és benne szégyenkezünk ebben a gyalázatos korszakban. S a kívülálló világ undorral és megvetéssel tekint reánk ilyen nagyfokú hitványságért. Pedig a világ - látszólag - éppen most üzent hadat a talpnyalóknak. A vasfüggönyön inneni „paradicsom” kulisszái csak úgy árasztják a talpnyalók, a hízelkedők alkonyát, az ún. személyi kultusz „felszámolása” vad, ázsiai formák közepette, megkezdődött. Bálványokat döntögetnek a paradicsomban! Holt tetemekbe rúgnak bele durva csizmákkal. Fejek és gerincek gurulnak jobbra-balra. A nagy, keleti hejehujában, - tiszta és igaz emberi és nemzeti érzések kezdenek megélemedni. Mai református egyházunk azonban - hűen önmagához — őrzi, védi, gyakorolja, míveli a régi formákat. Itt még csak most érkeztünk el a személyi kultusz aranykorához és a talpnyalók hajnalához. Gumi emberkék, gaálistvánok, kisjóskák, munkácsygyurkák ágálnak a fórumokon. Micsoda egyházi mutatványt láthat Hungária-cirkusz nézőközönsége! Kívánjon bármit az állami cirkusz-vállalat igazgatósága, mi túlteljesített engedelmességgel hajlítjuk gerincünket nyolcassá, vagy ha parancsolják: nullává! Emlékszik-e most már Esperes úr erre a találkozásra? Önnel együtt, emlékszik-e az egész mai egyházi garnitúrára a magyar református egyház aljasításának ezekre a szégyenteljes napjaira? Vajon mit érez ön, Esperes úr, amikor így kénytelen szembesülni önön hitványságával? És az ún. egyházkormányzat, amely cseréplábakon imbolyogva magyar világban, vajon érzi-e, hogy az egyházromlás és elaljasodás legmélyére érkeztünk? Jobban már nem lehet elaljasodni. De tovább se lehet folytatni ezt a produkciót. 384
