Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
No meg egy theologiai megbeszélés, bridgepartival. Tehát: ekkora teljesítmény után aludjunk. Igen ám, ha csengő nem volna az ajtón. Élesen berregő villanycsengő. És felelős szerkesztő barátunk kénytelen-kelletlen ajtót nyit. Meghozták az Út legfrissebb számát. Erre már megélénkül Sándor barátunk. Úgy ahogy van, éjszakai díszben nekilát „újszülöttjének”. Mosolyogva bólogat. Jól van minden az első oldalon. Erre érdemes inni egyet. Vagy kettőt is. Úgyis a kettedik oldal következik. Ez amolyan kegyességi oldal. Csendes órai apróságokkal teli, vasárnapról-vasárnapra ez a jellege ennek az oldalnak. Itt nincs semmi hiba. Ezeket igazán könnyű dolog eldarányi ugyanegy szál virágh-ról. Megint hörpint egyet Sándor. És akkor következik a harmadik oldal. „A fa a terméséért van” - olvassa. Hű, de kutya rossz cikk - sóhajt fel. Ki írta ezt az idétlenséget? - indulatoskodik Sándor. Ki írta? Nincs aláírás. S ő nem emlékszik a szerzőre. Még ilyet! Ebben a pillanatban berreg a telefon. A Párt Központi Vezetősége jelentkezik: ki írta „A fa a terméséért van” című szenzációs cikket? - kérdezi egy izgatott hang. Sándor hebeg valami nevet, máris újabb telefon: Rákosi Mátyás titkársága érdeklődik ki írta „A fa a terméséért van” című egész gyümölcstermesztésünk számára soha nem ismert politikai szempontokat érvényesítő cikket. Sándor megint dadog, s aztán újabb telefon: az Oktatásügyi miniszter érdeklődik „A fa a terméséért van” című újságcikk szerzője lakása felől, mert a márciusban kiadásra kerülő új tankönyvekben közölni akarják a cikket, mint stilisztikai remekművet. De ki írta a cikket? Szerkesztő barátunk még fel sem ocsúdott máris Darvas József jelentkezik telefonon, azonnal közöljék ki írta „A fa a terméséért van” című cikket. Külön lenyomatban küldik szét a népi demokratikus országokba a népnevelőknek. A kefelevonat már elkészült, csak a cikk szerzője után érdeklődnek. Sándor lecsapja a kagylót, amikor megint berreg az átkozott masina. Dobi István keresi „A fa a terméséért van” című cikk szerzőjét, akinek egy tavaly kimaradt Kossuth díjat szeretne átnyújtani, de nem tudja ki a szerző. Hideg veríték gyöngyözik Sándor homlokán, sőt már a gerincén is, amikor külföldi telefonhívás csörömpöl íróasztalán. Halló itt Moszkva! Moszkva beszél! Közöljék ki írta „A fa a terméséért van” című cikket. Televíziós adásban kívánják felolvastatni a földkerekség egy hatodán ezt szédületes perspektivitású írást, - csak közöljék ki az illető szerző? Sándor barátunk már kimerültén liheg. Nem bírja tovább. De íme: cseng a telefon. Veres Péter mint egykori református író érdeklődik az írószövetség nevében „A fa a terméséért van” című cikk szerzője felöl. Összes írói babérját Szabó Pállal együtt le akarják teríteni e csodálatos írásmű szerzője előtt. Kicsoda a 373
