Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
„Azok a barbár angol katonák!” (Az Útnak) Ntü Szerkesztőség! Ne maradjon ki a magyarországi református egyház hangja se a Ciprus szigeten támadt lármából. Végeredményben ugyebár a mi új theologiánk tanai szerint: minden theologiai kérdés. És hát minél nagyobb a zaj valamely probléma körül, annál jobban lehet a zavarosban halászni. Ilyen zavarosban való halászatot rendez a mélyen tisztelt Szerkesztőség, amikor nagyrabecsült lapjában megemlékezik az angol katonaság barbár kegyetlenségéről, amelyeket Ciprusban követtek el az ártatlan ciprusiak és még ártatlanabb pokolgépet szorongató papok orgyilkosságra uszító katedrák ellen. Nem volt könnyű dolga a ntű Szerkesztőségnek. Az angol katonai hatóság ugyanis elment a türelem legvégső határáig. A ntű Szerkesztőség is hallott valamit a hegyi beszédnek azokról a tételeiről, amelyek a másik orca odatartásáról, a második mérföld útról, az alsó köntös felajánlásáról szólunk. Egymásután lőtték ugyan lesből az angol katonákat. Dobáltak gránátokat otthonaikba, lakásaikba. Robbantották fel raktáraikat. És azok a barbárok még mindig némán hallgattak. Már hosszú névsora volt a hősi halottaknak. Egész regimentje a sebesülteknek. Gyermekek és asszonyok váltak egész életükre nyomorékká. Az angol fegyverek mégsem dördültek el. Ezért nem lehetett mindezideig háborognia az Útban és tüzet kérni a nyugati világra a református templomok politikai szószékein. Végre most egy időzített bomba, mely az egyik nyírségi tárgyalóteremben sebzett halálra embereket, - felszabadította a honi közegyházi propaganda vérebeit is. Igen, egyszer véget ér a türelem. És elérkezett az ítélet napja. Az angol katonai hatóságok bezárták az iskolákat. Átkutatták a dinamittal bélelt kolostorokat, a fegyverraktárrá alacsonyított templomokat, gyilkosságra uszító kolostorokat. Erre megszólalt Makarios érsek, mondván: „A szent épületeket még a hódító barbárok is nagyobb tiszteletben tartották”. Akiket a brit kormány zsoldosainak, barbároknak és a brit kormány szégyenének nevezett. Milyen jó dolog is, hogy Makarios így beszélhetett. A politikai és szólásszabadságnak milyen magaslatán és az a nép, amelynek körén belül ilyen élesen és kíméletlenül szólalhat meg az ellenvélemény. Az Út persze nem 369
