Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
szol, vasúti állomásokat dönt össze, vonatokat tesz tömegsírokká. - Egyszóval az Alpokban folyik ezekben a napokban a Természet csodavilágának hófehér és mégis véres háborúja. Van néhány jeladás ebben a mostani rendkívüli lavina-omlásban. Bárcsak meglátnánk ezeket a jeleket! Az első jel: Isten ma is Úr mindenütt és minden fölött! Ezt a jeladást különösen meg kellene látni a ma emberének. Valljuk be, hogy napjaink túlméretezték az embert. Már nem az ú.n. Übermensch, hanem Superman lett az emberből. Az ember-istenítés, az antropolatria sajátságos korszakába érkeztünk el. Ma már nemcsak egy-egy ú.n. „nagy embert“ ismer a világ, hanem valósággal hemzseg az emberi társadalom a „nagyságoktól“. — Ennek a kérdésnek is világnézeti alapjai vannak. Ott nőttetik az embert, ahol az Istent megkicsinyíteni vagy nullifikálni szeretnék. A vasfüggönyön innen egészen más az ember-értékelés, mint odatúl. Ott is vannak nagyságok, sztárok, kiemelkedő egyéniségek. Emitt azonban az ember-istenítés egészen rendkívüli méreteket ölt. A munkában agyonhajszolt ember előtt ott csillog a nagyság lidércfénye. Sajtó, rádió, újabban a színház, mind az ember-nőttetés szolgálatába szegődik! S miközben így növekszik az ember, lassú, szerves, makacs erőlködés folyik, hogy Isten ne legyen Úr az ember, a természet és mindenek felett. - Most elindul egy maroknyi hó a hegytetőről s amint zúgva, robogva, törve-zúzva leér a völgybe, még a siketek fülébe is belekiáltja: ímé az Isten! Isten: Úr égen és földön, vasfüggönyön innen és túl! A másik jel: az ember tehetetlensége a lavinával szemben. Micsoda technikai csodákat alkotott az ember a XX. században! Jogosan nevezik korunkat a technokrácia idejének. De mennyire kicsiny dolgok is a technika csodái az Isten keze munkájával szemben! A világ egész atombombakészlete aligha volna elég a néhány száz hópihéből álló hógolyócskával szemben. Miközben ott az osztrák és svájci Alpokban egész falvak haldokolnak a hó alatt, jó ha ara gondol az ember, hogy mennyire tehetetlenek is vagyunk! A harmadik jel: az emberi szolidaritás felébredése a lavina-omlás nyomán. Alig remegett szerteszét a megrendítő hír a halálos lavinákról, máris megindultak a mentőcsapatok a veszélyeztetett vidékek felé. Halljuk, hogy különböző nemzetek katonái vállvetve küzdenek hóval, jéggel, elemekkel a hóbörtön lakói megmentéséért. Milyen csodálatos küzdelem ez! Nem a másik ellen! Hanem a másik ember életéért folyik a küzdelem. Fénylő jeladás ez! Olykor-olykor súlyos katasztrófák, elemi csapások, nagy nem20
