Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
mai, de a füsttelen gyárkémények, a hallgató tárnák, az ünneplő hivatalok, mint egy nagy magyar kórus zengik: „a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja...” (Sényö, 1954. január 3.) * * * Ötvenkétforint 50fillér Egy könyvnek az árát írtuk ennek a Krónikának a címéül. Bereczky Albert dunamelléki püspök „A Keskeny út” című könyvét árusítják ezen összegért. Hát - mondjuk - ez még így csak hagyján. Ha valakinek van pénze erre és nem sajnál érte ennyi pénzt, az csak vegye meg! Igen ám, de nem addig van a dolog. A püspök hívei és tisztelői kitalálták, hogy ezt a könyvet meg kell venni minden gyülekezet parókiális könyvtára részére. Hogy nincs rá fedezet? Elő kell teremteni a föld alól is. Nincs benne a költségvetésben? Annyi baj legyen. Ebben az esetben át lehet és át kell hágni a költségvetés kereteit! Kicsiny eklézsiák, amelyek emberileg a perselypénzekből élnek, nagy gyülekezetek, melyek fuldokolnak a terhek alatt, kénytelenek voltak az utolsó fillérjüket is kiadni, csak hogy ezáltal is bizonyságot tegyenek feltétlen engedelmességükről. Ne menjünk el szó nélkül A „Keskeny út” ilyetén árusítása mellett. Sok mindent megmutat ez az eljárás a mai magyar református egyház gondolkodásáról. Pirulunk és fáj ez a gondolkodás nagyon. Egy-két látást olvassunk el belőle, az ítéletet pedig: hagyjuk az Úrra! A Kényszer-könyvvásárlás évtizedekkel ezelőtt még ismeretlen volt a mi kicsiny magyar világunkban. Akadt ugyan szigorú fellépésű, megfelelő „magas helyekről” nyert ajánló levelekkel rendelkező könyv-ügynökök, akik addig hypnotizálták áldozatukat, míg az beugrott és rendelt könyvet. A részlet-ügynök az elmúlt magyar világ egyik jellegzetes figurája volt. Perek százai zajlottak a különböző bíróságok előtt az így, vagy úgy beugratott és fizetni nem tudó könyvrendelők ellen. Ez a módszer minden utálatossága mellett is, mégsem volt annyira visszataszító, mint napjaink módszere. Igaz: ez leegyszerűsített módszer. Nem is kérdezik azt a gyári munkást vagy hivatali dolgozót óhajtja-e valamelyik holt vagy élő nagyid
