Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)

„Péntekhegyi levelek”

kezetnek még a gondolatától is. A bilincsnek egy formáját ismerte meg abban. S ez a nép nem akar bilincset hordani. Majdnem ráment az ország kenyere, erre a fékevesztett tszcs-propagandára, amikor észbe kaptak rab­tartó nagyuraink. Leállították a hangos propagandát. És a Trójai faló mód­szeréhez folyamodtak. Álljon elő az egyház - sajnos főként a református egyház! - s emelje magasra a megvetés sarába taszított termelőszövetkezeti mozgalom zászlaját. így született meg az a szörnyű teória, hogy a Szentlélek majd meggyőzi a lelkipásztorokat e mozgalom helyességéről. Vaksága vagy a gonoszsága nagyobb-e a mai ún. egyházkormány­zatnak? Joggal kérdezhetjük ezt, mert a fenti tanítás - már vállalást, sőt az egész magyar református egyház odaajánlását jelenti a magyar lélek és a magyar falu megrontására. A vakság gyógyítható, de a gonoszság nem! Az ún. egyházkormányzat ténykedései - köztük ez a tszcs-felajánlkozás - tel­jes mértékben kimerítik a tudatos és szándékos gonoszságot! Nagyon nehéz ezt leírni. A szívünk vérével írjuk ezeket a sorokat s bennük egyházunk romlását siratjuk. Megállítani az egyház rohanó szekerét már aligha lehet. Vezetői ezt nem is akarják. A gyülekezeteknek, presbitériumoknak szava nincs. Kiáltó szó az egyházkormányzati pusztaságban szavunk-, jól tud­juk. Mégis el kell mondanunk ezeket, a Szentlélek kényszerítése alatt. Nem theologia az, amit a mai egyházkormányzat oly buzgalommal hirdet. Nem theologiai kérdés a termelőszövetkezeti probléma. Felesleges is erről hosz­­szan írni. De valahol vissza kell utasítani azt a vakbuzgó igyekezetét, amely a legdurvább politikumot is hajlandó theologikummá tenni. Termelőszö­vetkezet és Szentlélek! Uram, bocsásd meg ezt a szörnyűséget, ha ez a bűn nem megbocsájthatatlan. Hiszen a Szentlélek elleni bűn így summázható: megszomorítani, megoltani és káromolni a Lelket. Amikor a bolsevista ter­melési rend magvetéséhez hívják a Szendéiket, - úgy véljük, ezzel a Lelket káromolják. Káromlást szóltok hát, amikor a tszcs-propagandát összekap­csoljátok a Szentlélek munkájával! Van ennek a kijelentésnek még egy oldala. Vajon feladata-e a magyar református egyháznak a nemzeti lélek megrontása? Valahányszor idegen mákonnyal itatták a magyarságot, mind ez ideig református egyházunk emelte fel tiltakozó szavát a nemzeti lélek megmérgezése ellen. Évszázad­okon át „magyar vallásinak hívták a református vallást. A nemzet szabad­ságküzdelmeiben ösztönző erő volt mindig a református hit. Ezért hát a díszes „magyar vallás” jelző. Református egyházunk legújabb történelme azonban szembefordulást jelent négy évszázad örökségével. Eddig a magyar néppel - a magyar népért szolgált egyházunk. Most: egy maroknyi törpe 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom