Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
karzatokat! Pedig: az igehirdetés revíziójával nemcsak a karzatot, - hanem a debreceni református lelket lehetett volna megmenteni! Vagy talán jel akar lenni a debreceni Nagytemplom lezárt ajtaja? Jel arról, hogy ez a péterjánosi református egyház sorsa? Aligha kétséges, hogy Moszkva győzelmi útján, minden templom egy-egy akadály, bástya, erődítmény, amelyet meg kell venni, le kell rombolni, mássá kell tenni, vagy ha még nem lehet másként, hát megcsonkázva, a karzatait kell bezárni! A templomok meghódítására szervezi a bolsevista államrend az ún. egyházi ötödik hadoszlopot. Ennek a feladata kikémlelni a régi falakat, megszentelt őrhelyeket „aláaknázni” holmi új theologiával; ajkakat megnyerni - ígérettel vagy fenyegetéssel; emberi szíveket elidegeníteni a templomtól. A végső reménység: ki lehet majd mondani az ítéletet, az egyház életképtelen. Az egyház betöltötte hivatását. S most már nemcsak a karzatokat, hanem a templomokat is be lehet zárni. De hát hozzá van-e kötve Isten ügye a kőből, fából épített templomokhoz? Püspök úr nagyon jól tudja, hogy nem! A templom lehet valami - látszat keresztyénség - hajléka. Lehet valami külsőleges, látványos keresztyénség otthona. S mint a debreceni példa mutatja, jöhet olyan idő, amikor a templom politikai tanítások fórumává aljasodik. Le lehet zülleszteni a templomot egészen. A Jézus-korabeli jeruzsálemi templomban vásári árusok és pénzváltókufárok hangja rikácsol - a debreceni Nagytemplomban politikai ügynökök hamis próféciája recseg. Ilyen zord időben a családi otthonokba, a katakombákba, a föld alá szorul a keresztyénség. Isten akarja, hogy így legyen. Ez a látszólag megszorított templomtalanná tett keresztyénség aztán csodálatos virágzásba kezd. Napjainkban ennek vagyunk tanúi. A templomok megüresednek, mert némelyikben politikai evangéliumot hirdetnek. És megépül: a belső szobák meg a felházak keresztyénsége. Majd innen kinövekedik az igazi templomos keresztyénség. Akkor majd újra megtelnek a templomok és ki kell nyitni majd a Nagytemplom karzatait is... A pénzváltók, a kufárok és társaik, a politikai ágensek részére Krisztus a korbácsot tartogatja, amint írva van: „És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból...”. Péntekhegy, 1955. május hó 115
