Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Dobi István kanonizálása (Békefi Benőnek) Kedves Béni! Szeretettel közlöm veled, hogy alhadnagyaid, őrmestereid és káplárjaid teljesítették parancsodat. (Félreértés ne essék, alhadnagyod: Kádas Miklós; őrmestered: Molnár Bálint; káplárod: Pákozdy Miklós és Szabó Géza. Van belőlük több is, de felesleges mindnyájat felsorolni.) Kezünkbe adták Dobi István: „A parasztság jövője a szövetkezet” című könyvét. Aláírásunkat vették a mű átvételéről. Meghirdették, hogy e munkát, mint valami új „kijelentést”, vagy „ötödik evangéliumot” át kell minden lelkésznek tanulmányoznia. Megkoronázta parancsod teljesítését az, hogy e jeles művet be kell vezetni a Paróchiális könyvtárba! Hát bevezettem! Az alábbiakban arról szeretnék neked beszámolni, hogyan fogadták a Par. könyvtár kötetei a legifjabb „testvérkét”. A Péntekhegyi parókiális könyvtár nagyon szegényes. Egy rozoga szekrényben, két polcnyi könyv csupán. Tudod, sok könyv „felszabadult” 1944-ben. Sokat meg elintézett a parókiális egér s annak népes családja. Bizony, amikor idekerültem az egyházkormányzat bölcsessége folytán, mint Noé bárkája a szennyes hullámokból, úgy emelkedett ki egy-egy éppen maradt könyv a sok egérrágta törmelék közül. Félelemmel vegyes szégyenkezéssel közelítettem, kezemben Dobi István remekművével a rozzant almárium felé! Vajon nem fog-e rámdűlni, mint a minap, amikor a takarítást eszközlő fehérnépekre ráborult, amiért meg merték mozdítani síri nyugalmában. Ám, a téka csak hagyján! Mit fognak szólni a könyvtárban levő művek illusztris szerzői? Nagy szorongással aztán kinyitottam a zár nélküli szekrényajtót. Aztán egy lépésnyire hátrálva, felmutattam a Dobi-„evangéliumot”. Ijesztő mozgás támadt a szekrény felől. Mintha elutasító, tiltakozó kezek, itt-ott öklök emelkedtek volna. Bizony mondom neked Benő; Dobi Pista nyilas-zöld kötésű remekműve egészen belevörösödött. Viszont ez a fránya engedelmesség meg azt diktálta, hogy nem törődve a tiltakozással, helyezzem el e művet a parókiális könyvtár kötetei között. Nem törődve tehát a zúgolódással, odaállítottam Dobi István tszcs-aranymondásait a többi könyv közé. Pontosan Csikesz Sándornak „A református istentiszteleti hely fogalma és megítélésének irányelve” című munkája mellé került. Nos, Csikesz műve 102
