Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Bácsy Gyuláné sz. Kolozsváry Erzsébet, Munkács, Beregi em
Bácsy Gyuláné sz. Kolozsváry Erzsébet Munkács, Beregi em. Születtem Felvinczen Tordaaranyos vármegyében ősi székely családból 1895. november 19-én. Édesapám Kolozsváry Ferencz, anyám Lasádi Katalin felvinczi lakosok. Apai nagyatyám Kolozsváry Dénes (1830), nagyanyám Magyari Sára (Felvincz). Anyai nagyatyám Lasádi József, nagyanyám Musnai Sára. (Székelykocsárd.) Szüleim boldog házasságából 9 gyermek született. 7 fiú, 2 lány. Egyik fiú testvérem a világháborúban a harctéren, másik Felvinczen halt meg. Apámnak háza, hentes, mészáros üzlete, szép kis föld és szöllö birtoka volt Felvinczen. Apám és anyám 1908-ban Felvinczen, egymásután 3 hónapra haltak meg. Anyám Istenfélő, kegyes lélek volt. Élete föczélja az Isten tisztelet és gyermekeinek Isten dicsőségére való nevelése. Kis asztalán mindig ott volt a Biblia és imádságos könyv. Mindennap olvasta a bibliát, énekelt és imádkozott. Halálos ágyán arra kért, hogy nagyon szeressem Jézust, mert csak úgy lehetek boldog ebben a világban. Szüleim halála után legidősebb bátyám: Dezső menyasszonya, aki akkor már ismerte a Filadelfiát, arra kérte gyámomat: Balog Elek felvinczi főjegyzőt, hogy engem a Filadelfiában helyezzen el, hogy megkapjam azt a légkört, amelyben édes jó anyám nevelni kezdett. 1908 julius 10-én Felvinczró'l Budapestre, a Filadelfia diakonissza egyesület Pestújhely Széchényi telepi testvérházába kerültem. Ettől kezdve a Filadelfia nevelt a Széchényi telepi árvái között. Ott végeztem a VI. elemi iskolát. Később a polgári iskola IV. osztályáról is vizsgát tettem. A Filadelfia iskoláztatott, oltalmában részesített és rólam minden tekintetben gondoskodott. Tanitónönk Székely Etelka diakonissza testvér volt, az édesanyánk pedig: Hermina testvér. Gyönyörű kertünk volt és méggyönyörübb lelki életünk. Földi mennyország volt a Széchényi telepi testvérház. Ott álmodoztam arról, hogy én is diakonissza leszek és úgy fogom szeretni a szegényeket, gyermekeket, betegeket, mint mélyen érző, nagyon finomlelkü vezetőim. Verést, vagy szidást sohasem kaptam. Ha valamit nem végeztem el pontosan, az volt a büntetés, hogy nem szabad volt semmit sem csinálni. Ez nagyobb büntetés volt mindennél. Ebben paradicsomban mindig élénk és vidám voltam. Szerettem locsolni a virágokat, stoppolni, kézimunkázni, énekelni sokat sokat. Árva voltam, de nem éreztem az árvaságot, bú nélkül, gondtalan gyermekéletem volt. Legboldogabb óráim a mindig nehezen várt vasárnapiiskolai órák voltak. 1913-ban hazaküldött Biberauer 45
