Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Cs. Nagy Dániel, Ottomány, Ermelléki em

kúszva, kézi gránát tusában egymagám visszavetettem. E fegyvertényemért I. o. ezüst vitézségi érmet kaptam s az ellenség előtt legvégső vitézségért jelzés­sel őrmesterré léptettek elő. 1916 ápr. 24én aknától súlyosan megsebesültem. Félévi kórházi kezelés után az orvosi vizsgálat frontszolgálatra képtelennek nyilvánitott. Előbb, mint segédszolgálatos őrmester a königgrätzi katonaott­hont vezettem a püspöki hivatal és Debrecen város megbizásából, majd 1916 jun. i-én a Hadügyminisztérium a prágai militerkommandó területére II ik tábori lelkésznek nevezett ki. 1918 julius i-én a 39. gyalogezredbe helyeztek át s ott szolgáltam 1918 okt. 31 ig, a háború végéig. Közben 1917 okt. havában meghivott a vedresábrányi gyülekezet s 1918 nov. 3-án megnősültem. Felesé­gem felsőőri Fábián Jolán oki. tanitónő Fábián János magyarkéci ref. tanító és Csapó Aranka leánya, aki 1894 aug. 13 án született Siomaroson. A Fábián csa­lád dunántúli ősi papicsalád. 1918 aug. 3 án született Dániel fiam, 1919 dec sén Jolán leányom. Háború után, a nemzeti tanácsok idején sikerült elérnem, hogy a többségben román falu nem román comitát, hanem magyar nemzeti taná­csot alkotott, melynek elnökévé választottak. A szomorú román megszállás idején ezért a román jegyző üldözőbe vett s így elfogadtam 1919. julius havá­ban az Ottományi gyülekezet egyhangú meghívását. Ottományban átvettem a Hangya Szövetkezetei, szerveztem s mint vizsgázott tűzoltótiszt kiképeztem a tűzoltótestületet. Szervezője voltam a vidék községeiben a Magyar Párt he­lyi tagozatának. Sokat küzdöttem egyháziatlan s áldozni nem akaró népemmel és a román hatóságokkal iskoláink fenntartásáért és megmaradásáért. A föld­javadalmamat (30 kát. hold) és évi 775 Lei = 25 P. fizetést kivéve minden java­dalmamról lemondottam s 16 év alatt % millió Lei = 25.000 P.-t hagytam vissza gyülekezetemnek, hogy iskoláit fenn tudja tartani. Miután én meghoztam az áldozatot, követték ők is példámat. Új iskolát épí­tettünk a legnehezebb időben. Népemért s magyarságomért való munkámért a román hatóságok üldözőbe fogtak. A csendőrség csikorgó hideg téli idő­ben elhurcolt Zilahra s a csendőrség börtönébe zárt. Rövidesen szabadúltam ugyan, de újból perbe fogtak, amiért templomunkban az általuk követett hi­vatalos ünnepeken a román himnuszt románúl nem énekeltük s amiért dec. i-én Erdélynek Romániához csatolásának évfordulóján a hatóság követelésé­re sem tartottam hálaadó istentiszteletet. A zilahi törvényszék 6 hónapra Ítélt, a váradi tábla ezt 5.000 Lei pénzbírságra változtatta, ezt be is hajtották rajtam. A bukaresti semmitőszék a törvényszék ítéletét hagyta jóvá, de mire végrehaj­tották volna, - felszabadultunk. A román megszállás utolsó két évében 6 ízben hurcoltak hadbíróság elé. A bírságokkal és ügyvédi költségekkel leszegényitve, 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom