Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Boruzs Lajos, Kiskereki, Ermelléki em
Boruzs Lajos Kiskereki, Érmelléki em. Debrecenben születtem 1890 dec. 23.-án. Szüleim segéd nélkül dolgozó, vásárrajáró csizmadia mesterek voltak. Házuk volt a Csillag utcában, elég jó módban éltek. Anyám meghalt 1894-ben. Apám egy év múlva újra nősült. A házat hamarosan elvesztette váltó adósságai miatt, nagyon nagy nyomorúságba sülylyedt a család. Egy évig Ujfehértón laktunk, aztán visszaköltöztünk Debrecenbe. Itt végeztem a IV. elemit s mivel kitűnő tanuló, de hihetetlenül gyenge testalkatú voltam, István nevű bátyám, ki akkor már füszerkereskedő segéd volt, csekély fizetéséből elinditott az első gimnáziumba. A másodiktól fogva aztán a Kollégium gyermeke voltam. Tandijmentesség, könyv, sokszor ruhasegély és ösztöndijak vittek előre az évek során azon kívül, amit tanitással kerestem. A szlei hajlékból negyedik gimnazista koromban kerültem ki szegény apám rettentő monomániája miatt — Az érettségit 1910-ben tettem le s bár orvos szerettem volna lenni, de anyagi eszközeim hiányozván e pálya elvégzéséhez, a theologiára iratkoztam be s azt végeztem el mint harmadikjeles az évfolyamon. Az utolsó féléven már exmittált segédlelkész voltam Máramarosszigeten 1914 febr. i-től 1916 juni. 30-ig. juli.—aug. hónapokban Kunhegyesen voltam Makláry Károly mellett, szept. i-től pedig Dobozon Békés megyében s.lelkész-tanitó, majd főnököm: Szabó Mihály felfüggesztése után h.lelkész 1917 május 10-ig. Ekkor foglaltam el rendes lelkészi állásomat Erdélyben Nagydevecser alig 100 lelkes anyaegyházában, ahonnan 1919 novemberében az ugyancsak széki egyházmegyében levő Bacza egyháza lelkésze lettem meghivás folytán. Innen, bár szerettem és szerettek, 1928 okt. 31-én átköltöztem a biharmegyei Vedresábrányba, hogy közelebb legyek a szülőföldhöz és revízió esetén egész biztosan beleessem a felszabadult területbe. 1934 májusában Kiskereki hivott meg, azóta itt szolgálok. 1916 okt. 10-én vettem feleségül Kövendi Dénes kunmadarasi lelkész leányát: Rózát, kivel egészen 1935 tavaszáig nagyon boldog, egyetértő, szép házaséletet éltünk. Három gyermekünket: Magdolnát, Ilonát, Andort nagy gonddal és szeretettel neveltük és sok küzdelem árán tanittattuk. 1935 tavaszán megbolondult a feleségem és kijelentette, hogy elválik tőlem, mert halálosan beleszeretett egy nálánál 14 évvel fiatalabb emberbe, aki akkor végezte éppen a jogot. Hónapokig tartó tusakodás után, a nagyobb és talán véres botrány megelőzése végett beleegyeztem a válásba, ami 1935 dec. 5-én ki is 63
