Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Rácz Mihály, Nagyszalonta, Nagyszalontai em
Rácz Mihály Nagyszalonta, Nagyszalontai em. 1914 szeptember 9-én születtem Nagyszalontán, első és egyedüli gyermek vagyok, az utánam születettek ugyanis elhaltak. Apám neve Mihály, az anyámé Czeglédi Eszter. Tanulmányaimat a szülői háznál kezdtem meg. Két évi ovodai képzés után, 6 éves koromban apám részesitett elemi oktatásban, úgyhogy hét éves koromban egyenesen a második elemi osztályba léptem. Bár a tanitó ur véleménye szerint képzetségem megfelelt a harmadik osztály képesitetségének, de a iskolai törvény nem engedélyezte, hogy két osztályt átugorva egyenesen a harmadik osztályba lépjek. A második elemi osztályt Gyulán végeztem, mert atyám a szerencsétlen világháború után az anyaország területére ment át. 1922 telén kénytelenek voltunk átjönni Romániába, mert bizonyos családi ügyek kényszeritettek. Atyám ismét Nagyszalontán telepedett le, de innen még ez év őszén megélhetési okokból Csikszeredára költözött át. így tehát a harmadik elemi osztály második felét is már ott végeztem el, a negyedik elemivel együtt, kitűnő eredménnyel. Az elemi iskolát elvégezve 1924 őszén, atyám beiratott a helybeli róm. kát. fiúliceumba, melynek 7 osztályát el is végeztem általános jó eredménnyel és igy 1931-ben érettségizhettem. Természetesen román nyelven, ami meg is látszik az eredményen: ugyanis érettségi bizonyítványom eredménye elégésges. A tavaszon megtartott érettségi vizsgálaton nem állhattam, mivel anyagi helyzetem nem engedte meg, igy az őszi ülésszakra maradtam, amelyet 1931, okt. 25.-én tartottak. Még ugyanebben az évben a helybeli ref. lelkész ur tanácsára és közreműködésével kértem felvételemet a kolozsvári ref. fakultásra, de visszaútasitottak azzal az indoklással, hogy elkéstem. 1931 telén elhagyta Csíkszeredát és hazaköltözött Nagyszalontára, itt sajnos anyagi helyzetünk rosszabbodott és csak 1933-ban tudtam kérvényezni ismét felvételemet a kolozsvári ref. theológiai fakultásra, azonban újból visszútasitottak, mivel betelt a létszám. Ekkor kénytelen voltam más pályát választani és igy beiratkoztam a nagyváradi jogi akadémiára, (ezidőtájt itt egyjogi akadémia állt fenn) azonban a jogi pályát egyáltalán nem szerettem s igy 2 év után ott hagytam. Eközben leszolgáltam a kötelező katonai szolgálatot a volt román hadseregnél. Mivel minden vágyam az volt, hogy ref. lelkész legyek, végre 1938-ban ismét megkíséreltem kérni felvételemet és hála Istennek, immár harmadszorra 152
