Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Peleskey Sándor, Börvely, Nagykárolyi em
Peleskey Sándor Börvely, Nagy károlyi etn. Születtem Ombódon, Szatmár vármegyében 1887. év május hó 13-án. Atyám, az egykori börvelyi lelkipásztor fia: perecsényi Peleskey Dániel ombodi református tanító volt, anyám pedig, az egykori nyírmedgyesi református lelkipásztor leánya: borosjenői Roncsik Julia. Szüleimnek kilencedik gyermeke voltam. Mint vagyontalan család, tisztes szegénységben éltünk. Édes apámat (aki 52 éves korában az e.-megyei téli iskolalátogatásban szerzett orbáncban halt meg, nagy hirtelen) 8 éves koromban elvesztettem. Az 6 halála után nagy szegénységben maradtunk s csak úgy tudtunk megélni, hogy Ilona nevű óvónőtestvéremnél laktunk édes anyámmal Okányban (Bihar vm.) és az óvónői fizetés, meg az anyám nyugdijából éltünk szegényesen hatan. Édes apámtól tanultam az I. és II. osztályban a betűvetést és az alapfogalmakat, a III. és IV. osztályban áldott emlékű tanítóm: Szőke János tanított kiválóan az okányi református népiskolában. AIV. osztályt „kitűnő” eredménnyel elvégeztem, gimnáziumba vitt ezután özvegy anyám Debrecenbe, hová Okányból szekeren mentünk. Testileg inkább gyenge voltam (134 cm. Magas) és a kollégiumi szolgadiák évek, a reggeli nélküli étkezés akadályozták úgy a szellemi, mint testi előmenetelemet. De azért jó (2) és elégséges (3.) jegyekkel a jobb tanulók közé tartoztam, jó magaviseletű, szorgalmas voltam. Úgy, hogy VII. osztályos koromban, mert a magyar irodalmat munkáltam és többször már a V—VI. osztályban „kitüntetéssel” szavaltam, az önképzőkör aljegyzőjévé választottak. VIII. osztályos koromban pedig a kollégiumi gimnázistát érhető legnagyobb kitüntetéssel tiszteltek meg: Benedek László és Erdős Károly (ma mindketten egyetemi tanárok, előbbi világhírű ideggyógyász professzor, utóbbi theologiai professzor) osztálytársaimmal szemben az önképzőkör elnökévé, nagy szótöbbséggel megválasztottak. A gimnáziumi tanulmányaim után 1897—1905, ugyancsak a debreceni kollégiumban, a theológiára iratkoztam be, 1905 szeptemberében, amelynek négy évfolyamát mindig jeles eredménnyel végeztem. A köteles tanulmányokon kívül szorgalmasan dolgoztam az ifjúsági egyesületekben, különösen a főiskolai „Magyar Irodalmi Önképző Társulatiban, amelynek vezető tisztviselője voltam éveken által. A társulat lapjában: a „Főiskolai Lapok”-ban kezdettem el írói pályámat. 146
