Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Pálúr István, Asszony vására, Érmelléki em

követelte. így nem volt más megoldás, mint az örökségül reám maradt nagy pert, a román bíróság előtt eredményesen a zsidó bankkal szemben, végig har­colni. Ez nagy küzdelmek és bonyolult számadások kibogozásával sikerre veze­tett, amennyiben úgy a törvényszék, mint a semmitőszék Ítéletével az egyházat mentesítette az adósság kifizetése alól. Hogy mennyire igazsága volt a nép­nek, ezt az is bizonyítja, hogy a pert az egyház a román bíróságnak a magyar református egyház iránti ellenszenve dacára is megnyerte. A perben kifejtett túlfeszített munkán kívül nagy gondot okozott azaz üldözés és meghurcolás, amelyben a belmissziói és egyházépitő munkásságom miatt az egész megyében hírhedt piskolti csendörség által részesültem. Mindezeknek dacára a piskolti re­formátus egyház a veszedelmes perektől megszabadult, iskoláit megújíthatta, amelynek támogatásához én is fizetésem megtakarításával nehány éven keresz­tül összesen 26,000.- leivel járultam hozzá. Első gondom volt, hogy az iskola nelegyen veszélyeztetve, s igy inkább laktam az összedüléssel fenyegető régi parochiába. Piskolti lelkészi állásom elfoglalása után, 1936 november 17-én há­zasodtam meg újra. Feleségem szentmihályi Varga Eleonora, református vallásu Marosvásárhe­lyi születésű. Született 1898 junius 16-án. Apja Varga Vencel volt pénzügyi főellenör, anyja Schmies Jozefa.. Feleségem is érezte a román hatóság üldözését, mivel reáfogott román el­lenes cselekmények és öntudatos magyar viselkedése miatt, örsről-örsre hur­colták egészen Zilahig. Nagy utánjárással és áldozatok árán sikerült úgy Öt, mint az akkor elhurcolt Kassay József piskolti kántortanitót és Nagy Sándort, piskolti szegény hívünket kiszabadítani. Az örökös zaklatások, meghurcolások és hadbírói tárgyalások, úgy lelkileg, mint anyagilag nagyon megviseltek ben­nünket. Egy újabb hadbírói tárgyalástól szabadultunk meg az örömteljes fel­­szabadulás által. Ekkor uj feladat várt volna reám, mivel időközben összeomlott a rozoga parochia, s igy a tanítóhoz kellett költözni. De az uj parochia építéssel sajnál­tam megterhelni a sokat szenvedett népet, s ezért elfogadtam Bakos József, asz­­szonyvásárai kollegámnak csere ajánlatát, aki azzal biztatott, hogy egyelőre nem kell építeni, mivel házat szándékozik Piskolton venni. A csere megtörténte után 1941 április i-én asszonyvásárai lelkipásztor let­tem. Itteni eddigi munkásságom a hívek között a régi időből keletkezett el­lentétek és viszálykodások megszüntetése, amelynek folytán az egyház, úgy lelki, mint anyagi építő tevékenysége lehetővé vált. A lelki gyógyuláson kívül, nagyrészben állami támogatással, először a leány iskolában, más évben pedig 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom