Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Oroszi Imre, Halábor, Beregi em
Oroszi Imre Halábor, Beregi em. **> Munkácson 1890 január 21.-én születtem, hol édes atyám állami tanító volt. A főgimnázium V. osztályának elvégzése után édes atyám közbejött elhalálozása miatt a debreceni ref. tanítóképzőbe kerültem, melynek elvégzése után Doboz Békés-megye-i ref. egyháznál működtem, mint org. Kántor tanító. 1914-ben a harctérre mentem. Onnan haza kerülve Mezőkaszonyban tanitóskodtam és kántoroskodtam a csehek bejöveteléig, akik a hüségeskü megtagadása miatt 1919-ben állásomból elmozdítottak. Az 1925-ben a megnyílt Losonci theologiai szemináriumba iratkoztam be. 1929-ben a Szöllősgyulai egyházba rendeltettem ki, mint s.lelkész, ahova a gyülekezet a lelkészi oklevél megszerzése után rendes lelkészének hivott meg. 1931-1934-ig tartó szolgálatom után a halábori gyülekezet bizalma folytán a halábori lelkészi állást foglaltam el s az 1934. évtől Haláboron teljesítek lelkészi szolgálatot. Mezőkaszonyban 1919-ben nősültem. Feleségem Szántó Terézia az elhunyt mezőkaszonyi körjegyző leánya. Házasságunkból 2 fiú gyermek született: Jenő és Kázmér. Sok nélkülözés, lemondás után jött Kárpátalja felszabadulása, mikor a kongruát is megkaptam. A csehek ezt tőlem megtagadták és csak az igen szerény helyi javadalomból kellet élnünk és gyermekeinket neveltetnünk. Jelenleg arra kérem a Mindenhatót, hosszabitsa meg életemet, nehogy korán bekövetkező halálom feleségemet a házasságunk első 20 évének nyomorúságába döntse. Halábor 1942 junius hó 30.-án. Orosz Imre halábori ref. lelkész.
