Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Molnár Károly, Mezőtelegd, Bihari em

ma szatmári rendőri büntető biró, a leányokra, akiktől a templombajárást láttuk a korzózás helyett Szendrey Dénesre, ma margittai lp., aki németii őskáplán korában annyi szeretettel vett körül, Tereh Géza jelenleg tanker.h.főigazgatóról, aki mint tanár ember az IKÉ-ben készséggel szolgált, és sokat köszönök az Ifjú Erdély c. diáklapnak, ami készitgette a lelkemet arra, hogy ne a „piszkos pusztadaróci”, „a részeges vetési”, a „kappanhangu veresTuri”t, a magoló SZ. G. theologiára készülő atyafit lássam előttem, hanem pályaválasztásnál egy Láthatatlan Kéz fogjon meg, Az, Aki később is segitett.

Alkalomnak megemlítem a révi diákkonferenciát, amelyen Dr. Imre Lajossal, későbbi professzorommal ismerkedtem meg és már kimondtam hogy én is theologiára megyek. Bár jeles tanuló voltam és az Írásbeli dolgozatom kitünően sikerült a román érettségi szóbelin elbuktam és ismerőseim tanácsára a debreceni piaristákhoz mentem érettségizni, hogy még abban az évben ott lehessek Kolozsváron. A túlsók munka igénybevette szervezetemet, beiratkoztam, jártam 6 hétig az előadásokra és akkor egy sokizületi csúz és tüdőhurut miatt szanatóriumba mentem. Egy év múlva újra hallgattam ezt az évet, de már nem volt probléma számomra, hogy „mi életemben és halálomban egyetlen vigasztalásom”. Apácák vettek körül, Majláth római kath. püspök látogatott meg, de nekem hűséges barátaim a szanatóriumban sem hagytak el. És Isten segítségével sokat dolgozó és szeretett theologussá lehettem.

Hosszan írtam le a pályaválasztásig érkezésemet. Akiket elhallgattam és akiket kiemeltem azok válaszok arra is, hogy miért nem mérnök lettem, és miért lehet, hogy boldog vagyok azért, mert vannak, akik az ő szolgálatválasztásuknál reám is hivatkozhatnak, mint volt tanítványaim, akik most theologus, vallástanár, vagy segédlelkész vagy IKE vezető vagy diakonissza sorban szolgálják az Urat és ad választ arra, Isten embereken keresztül hív.

Bárcsak most három napos Szabolcs fiam is igy Írhatna egykor.—

118