Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

László János, Nagyszalonta, Nagyszalontai em

Nagyatyám: László János, (1855 dec. 10- 1941 márc 14.) Kocs községben született (Komárom m.) Theológiai tanulmányait Pápán végezte s 24 éves korában az Esztergom megyei Lábatlan községbe került, hol 4 éven át volt lelkésztanitó. Ugyanitt megválasztották 29 éves korában rendes lelkésszé. Feleségül vette szülőfalujából Maller Rózát, iparos családból. Megszakítás nélkül több, mint 50 éven át volt e helyen lelkipásztor. Ez idő alatt bővitették ki a lábatlani templomot, mely a környék legszebb temploma ma is és építették fel a lelkészlakot Wendland Károly bőkezű adakozása által, minthogy az anyagot, követ, fát ő szállíttatta. A harangok is nagyatyám lelkészi idejéből valók. Nyugalomba ment 1930-ban atyám gyülekezetébe, ki akkor verebi lelkész volt, majd 1931- ben pákozdi lelkész lett, nagyatyámék velünk jöttek s most a nagyszüleim a pákozdi temetőben pihennek édesanyám mellett.

Edesatyám: László Levente pákozdi lelkész, Lábatlan községben született 1886 ápr. 9.-én. Theológiai tanulmányait Pápán végezte el 1910-ben. Kinevezték Zágráb, Horvátországi városba missziós körzet lelkésszé. Feleségül vette Szívós Etelkát, nagykőrösi iparos családból. — 1918-as összeomlás után el kellett hagynia ezen szolgálati helyét, mert jórészt vasutas hivei elköltöztek. Egy nagyobb faluba kerültünk Bjelovar megyében: Velika-Piszancia községben, hol sok nélkülözés között éltünk 1927-ig, mikor hazajöhettünk Vereb községbe (Fejér m.) hová édesatyámat egyhangúlag megválasztották ismeretlenül egyik theológiai osztálytársa: Szabó János jelenleg tabajdi esperes úr ajánlására. Nehéz szívvel vált meg atyám e községtől 1931-ben,csak azért fogadta el a pákozdi hívek kérését, mert egyhangúlag hívták meg. Édesatyám Velika-Pisancián harangokat szerzett, személyes gyűjtésével az elrekviráltak helyébe, Vereben pedig paplakást építtetett. Rengeteg, fáradtságos munkáiról, sorshányattatásairól csak ő tudna részletes, az akkori helyzetet érdekesen megvilágító képet adni. Erről a missziói életéről tartott itt előadást Nagyszalontán, mikor a múlt nyáron nálam volt látogatóban.

A saját életrajzi adataim: László János, szül. Budapest, 1912, VI. 3., első elemibe a zágrábi német iskolába jártam, a 2-4.-ik osztályokat a velika-piszanciai kisebbségi felekezeti ref. iskolában, hol a horvát nyelv tanulása kötelező főtantárgy volt, de mi gyermekek magyarul beszéltünk, édesatyám magyarul prédikált, kevés horvát tudományomat teljesen elfelejtettem azóta. Az első 3 gimnáziumi osztályt atyánk tanította nekünk öcsémmel s állandóan attól félve keltünk át vizsgára készülő útunkon a határmenti Somogy-csurgóra, hogy egyszer letartóztatnak minket a szerbek. Az érettségi vizsgát 1930-ban tettük le öcsémmel együtt, mert ő a 3--ik elemibőljött át hozzám az első gimnázium105