Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
fennkölt, vagy felemelkedett, magasba mozdult vagyok. Metaforával pedig különböző cselekedetek és minőségek jelölésére viszik át, mint ahogy Tacitusnál az Évkönyvek 3. könyve 24. fejezetében a 6. pontban: Silanus per insignem nobilitatem et eloquentiam praecellebat. - Silanus... jeles származása és ékesszólása miatt előkelő szerepet töltött be. (ford. Borzsák István) Ezen a helyen viszont Romulusról iróniából mondja azt, hogy facinore praecellere, azaz ocsmány és bűnös cselekedetével másoknak példát adott'. Parricidium fecit (Testvérgyilkosságot követett el) Remus meggyilkolásának alkalmát s ennek végrehajtóját különböző módon adják elő a római történetírók. Néhányan azt mondják, hogy miután ők madárjóslatot tartottak valamint a város megalapításának és névadásának hatalmát Remus azon a címen követelte magát, hogy elsőként látott hat keselyűt az Aventinuson, Romulus viszont azért követelte magának, mivel tizenkét keselyűt látott, jóllehet később. Innen civakodás támadt közöttük, s ebből tettleges összesapásig fajultak, s Remust testvére megölte. De elterjedtebb az a szóbeszéd, hogy Remus testvérét gúnyolva az ő friss falait átugrotta, és ezért egy bizonyos Celer katonai tribunus Romulus parancsára ölte meg. Innen mondotta Ovidius a Római naptárban (III. 69. sk): Moenia conduntur, quae quamvis parva fuerunt, non tamen expediit transsiluisse Remum. Bástyafalat raknak, s ha magas nem volt is e bástya, meglakol érte, midőn általugorja, Remus. (ford. Gaál László) Sőt ugyanennél az Ovidiusnál a Római naptár V. könyvének 469. sk. soraiban láthatólag maga Remus ismeri el, hogy Célért nem Romulus parancsa hajtotta a gyilkosság elkövetésére, hanem a saját indulata. Ugyanis ott így beszél Remus: Saeve Celer crudelem animam per vulnera reddas Utque ego sub terras sanguinolentus eas. Noluit hoc frater pietas aequalis in illo est. Durva Celer, gonosz életedet kard oltsa ki egykor, s véresen, úgy mint én, szállj le a sírba te is! Testvérem szeretett engem, nem akarta halálom. (ford. Gaál László) Tehát láthatólag Octavius ebben az érvében is érzéseinek és előítéleteinek adott helyet. 311
