Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
ismeretes volt, hogy Agamemnón és Klütaimnésztra lányaként valamennyivel a trójai háború előtt élt; ahová a görögöket a tengeren tomboló szelek ereje nem engedte elindulni, s a megkérdezett jósok azt válaszolták, hogy egy istennőt, ti. Dianát, Agamemnón vérével kell kiengesztelni. Ekkor odavitték Agamemnón lányát, Iphigeneiát és feláldozták, vagy, amint mások elmondják, Diana megkönyörült rajta s miután helyére egy szarvasünőt helyezett, elküldte a tauruszok vidékére, hogy a neki szóló áldozatokat vezesse, valamint ezeket ő maga mutatta meg. Gallos Mercurium A galloknak, Európa nyugati része népeinek volt egy pogány istenük, Mercurius, aki nagyon is és teljességgel különbözött a görögök és rómaiak Mercuriusától, az istenek hírnökétől és a tolvajok védelmezőjétől. Caesar a Gall háborúról szóló könyveiben - ezt maga viselte ellenük - gyakran emlegeti a gallok ezen istenségét; VI. könyv,XVI. fejezetében ezt mondja: deum maxime Mercurium colunt: huius sunt plurima simulacra, - Az istenek közül leginkább Mercuriust tisztelik. Ennek van itt a legtöbb szobra. Universa Romanos A Római Birodalomban a kezdetek kezdetén a rómaiak nem fogadtak be idegen isteneket, ugyanis ezt Romulus törvénye tiltotta. De azután a senatus közhatározataival kezdtek számos idegen nép által tisztelt istent bevezetni, részben azért, hogy az istenek efféle kiterjesztett vallásos tiszteletével azok kegyét és segítségét megnyerjék, másrészt pedig azért, hogy a szent dolgok ezen közösségével az idegen népeket a római családok iránti engedelmességben és alávetettségben megtartsák. Ez a birodalom kiterjesztésének és megtartásának okos módszerei közül volt az egyik. Innen a különböző népek valamennyi ismert istenségét sietősen Rómába vitték át. Ezt Köbeiéről, az istenek anyjáról már fentebb leszögeztük. Most, a többit mellőzve azt mutassuk be, hogy tisztelték ugyanott Asztartét, a szír istennőt. Suetonius Nero életrajzában, az 56. fejezetben írja: Religionum usque quaque contemptor, praeter unius Deae Syriae. Hanc mox ita sprevit ut urina contaminaret. - Az istenek tiszteletét mindvégig megvetette, csak egy syriai istennővel tett kivételt. Később azt is annyira semmibe vette, hogy szobrát levizelte, (ford. Muraközy Gyula) Ezekkel nem érte be Róma, hanem minden nép istenségeit magához vitte át, hogy valamennyiük segítsége mellette álljon, valamint a városok megostromlásánál az volt náluk a kezdet, hogy a rómaiak varázsszövegekkel a város védelmező isteneit előbb kiszólítsák. Hogy ennek a hatalmas s számtalan istentömegnek tiszteletet tudjon adni, Marcus Agrippa, Augustus Caesar veje Rómában roppant körtemplomot emelt, az éghez hasonlatosan egyetlen 86
